Bloglavina a börtönlevélről

Olvassátok egy blog reakcióit az A fiú a tükörből...egyik börtönlevelének hatását:
A fiú a tükörből blog

A fiú a fővárosiban is visszanézett a tükörből - egy fogvatartott levele a színészekhez

Beszámoló A fiú a tükörből előadásáról a Fővárosi BV Intézetben. Cikk
Az alábbiakban az egyik FOGVATARTOTT írását közöljük, a BV engedélyével.Olvassák el, hogy milyen hatással volt egy érintettre az előadás:
EGY SZÍNIELŐADÁS ÉS VALAMI MÁS

"Összekócolt gondolatokkal, emlékek-érzések zűrzavaros kavargása közben engedtem ölembe tapsoló kezeimet az előadás végén. A rádöbbenés, a fájdalmasan kusza érzések össze-visszaságában álltam fel a székemről és nyúltam a kabátomért.
November 13-án egy előadáson voltam. Éjszakás műszak után, cirka másfél órás alvás után mentem, kóvályogtam le a kultúrterembe. Álmosan, de mégis örülve a ténynek, hogy egy kis változatosság lesz a szürke napokban. Igazán tud itt vágyni az ember egy kis értelmes, tartalmas dologra.
Megszólalt a Quimby slágere, Kiss Tibi hangjára, zenéjének ringató édes-bús ütemére elkezdődött az előadás - és valami bennem is elindult. Babonázott, lenyűgözött amit láttam, hallottam!!!
Milliónyi emlékképet, elfojtott érzést, régen eltemetett gondolatok támadtak fel bennem, bámultam az előadókat.
Anya-gyermek közti, érzelem-zsarolt, elnyomott, bűntudat kapcsolat, az apa hiánya, az élettárs csapongó, tudhatatlan, zavaros viselkedése, a nagyszülő elvesztése, a sok felgyűlő, elfojtott, dühös érzelem, a megmagyarázhatatlan és a soha meg nem magyarázott indulatok, kérdések...ez mind visszaköszönt a darabban. Egymás után rakták össze a művészek a - néha homorú, néha domború üvegszilánkokból - tükröt, amely torzan mutatja az életet. Torzan, de valóságosan. És amikor ebbe az össze"puzzlezott" tükörbe belepillantottam a lelkemmel, paralel köszönt vissza az én gyermek, ifjú múltam. Belebámultam életem torz tükrébe. Ugyanígy botladozva, tapogatózva keresgéltem én is, hogy miért is élünk, vagyunk e Földön. Ehhez még társult a Kiss Tibi-féle zene különböző ritmusú, hangszereléssel játszó csodálatos aláfestése...
Annyira magával ragadott, hogy az első felvonás végén szinte tapsolni is elflejtettem! Annyira magával ragadott a mű és az előadók művészete. Minden kalapomat-sapkámat emelgettem, dobálgattam...
A második részben is folytatódott a varázslat! Teljesen elfelejtve hol is vagyok, csak csodáltam, félve-emlékezve élveztem az előadás minden nagyszerű, elragadtatott pillanatát!
Köszönöm, hogy mindezt idehozták, és láthattam ezt a kisebbfajta csodát.
Köszönet az előadóművészeknek, akik a torz tükröt oly nagy átéléssel tartották elém. Gondolatban még most is, napokkal később is tapsolok."

Egy férfi elítélt

A fiú a tükörből BÖRTÖNNAPLÓ 2. rész Debrecen

Ahol füst van, ott kultúra van! - Börtönnapló Makranczi Zalántól

2. rész

2012. szeptember 6. csütörtök, 09:20

Másfél évvel A fiú a tükörből című előadás bemutatója után a színészek, Makranczi Zalán és Perjés János két hónapos sorozatra indult az ország több börtönébe. Elhatározták, hogy tapasztalataikat egy börtönnaplóban osztják meg a „külvilággal.” Mert aki egyszer játszott már testközelben az „érintetteknek”, elkezdi másként látni az emberi reakciókat. 2. rész.

Börtönnapló

2012 08. 22. –Debrecen

Perjés János: Nincs közel…és tudva levő, hogy szoros házirendhez kell alkalmazkodnunk, beleilleszkedve az elítéltek napirendjébe. Láss csodát, Debrecen valahogy kilóg a sorból, csupa napsütés, kedélyesség lengi be a helyszínt. Lehet, hogy a 40 fokban megtett három órás út teszi, de szinte „elvarázsoltan” lépjük át, már szinte megszokásból a kaput. Ahogy a darabban az enyhe kábítószer hatása alatt álló fiatalok a ragasztógőztől, mi Debrecenben a „mindenre ráérünk” hangulattól emelkedünk pár centivel a föld fölé. Családias szellem, sehol a máshol megszokott drill, ez aztán sajnos az előadás mondanivalójának rovására megy. Erről Zalán részletesen beszámol.

A Hajdú-Bihar megyei börtönben 2008 nyara óta havonta tartanak különböző kulturális rendezvényeket. Gyenge-Bíró István intézményvezető elmondta, hogy a börtön részéről is fontos a kulturális megmozdulás, hiszen ezzel is elősegítik a rabok későbbi visszailleszkedését a társadalomba. Az intézet történetét olvasva érdekességként tűnik szembe, hogy 1988-ban ebben a börtönben zajlott le a magyar börtönélet első terrorcselekménye.

Makranczi Zalán szubjektív börtönbeszámolója:

Kedves Naplóm!

Börtönturnénk második állomása Debrecen. Ha hiszed, ha nem, a reggel nyolcas indulást 20 perccel lekéstem. Szombat óta romlott a részidőm. Node! Debrecenbe kéne menni, pulykakakast kéne venni, Na nem…Ha valaki nem tudná, Debrecen marha messze van Budapesttől. A 4-es úton hatványozottan. Az első jel, amire felfigyeltem, az a rengeteg kukorica, ami az utunkat szegélyezte. Naptól sárga és barna kukorica, ameddig a szem ellát. Messzire. Megállapítottam, hogy számomra a kukorica az egyik legunalmasabb növény. De tényleg. Unalmasabb, mint a KI Mit Tud-on tizedszerre meghallgatni az „Által mennék én a Tiszán ladikon”-t citera kísérettel. Ja, és ez biztos csak az én parám, de a napraforgók a föld felé néznek!!!! Ez vajon jel és nekem szól, vagy egyszerűen csak az augusztusi negyven foknak? Ilyeneken agyaltam úton Debrecen felé. A városhatárt átlépve új gondolat ütött szöget a fejembe. Debrecen, ugye az ország második legnagyobb városa Budapest után (ezért a mondatért Miskolcon, ahol születtem, jópáran az úriszék elé cipeltetnének és vízpróbának vetnének alá.). De a lényeg. Hogy viselkedik egy város, ami a második? Méltóságteljesen. Hasat be, mellkast ki, fejet fel! Tekintetet a távolba vetni, egyenes vonalú, egyenletes mozgással, iiindulj! És a hatalmas kő, beton, aszfaltmassza, gyomrában az emberekkel…áll…áll a pusztában, büszkén, fölszegett fejjel, és csak VAN! És VOLT! Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy város, amit Debrecennek hívtak. És ebben a városban áll egy börtön. Ebben a börtönben él sok-sok elítélt. Beérkezvén a nagykapun, - miután csattant mögöttünk a villanyajtó – vártunk.

A narrátor ezen a ponton Szabó Gyula hangján folytatja:

„Aztán vártunk még egy kicsinyt. Attól féltünk, tán elmarad az előjadás a nagy érdeklődés hiányában. Osztán csak béeresztettek minket, mondván: kevesebb, mint két fertályórán belül kezdhetünk színészkedni. Addig néhány fogvatartott segít motyózni. Mit ne mondjak, a két fertályóra úgy letellett, azt se mondtuk: pitymallik. Szólt a strázsa: Oda se neki, koma! Időbül rengeteg van! Mindenki annyit vár, amennyit tud! És az elítéltek rádupláztak a két szűk fertályórára.”

Itt visszaveszem a saját narrátori hangomat: az első felvonás zökkenőmentesen lement. Nők elől, fiatalok középen, öregek hátul. Nagyon figyeltek, néha kommentálták az eseményeket. Nyolcvanan lehettek. Fölöttünk – mintha régi típusú bérházban lennénk lent az udvaron – még két emeletnyi körfolyosó, minden oldalról egy tucat zárkaajtó nyílik. A probléma szünetben kezdődött. Kimentem dohányozni. Tűz nélkül. És sehol senki, akinél bármiféle tűzgyújtó eszköz lenne. Se egy kova darab, se egy nagyító, még két száraz ágat sem találtam, amit összedörzsölhettem volna. Mint megtudtam, a dolgozók közül alig dohányzik valaki. Ez egyfelől roppant becsülendő dolog…másfelől az agyamban üvöltve szólalt meg a sziréna (Tomka barátom kedvenc mondata Hegedűs Géza bácsitól). Ahol füst van, ott kultúra van! Oké, tudom, hogy ez egy börtön, de… várjunk csak, hiszen az országban szinte sehol…ebbe ne menjünk bele. Ugorgyunk! Visszabattyogtunk. A bevitt nikotin adag pontosan 0,00 mg. A világ így már nem olyan szép. Ráadásul a hátul ülő rabok közölték, hogy nem látnak. Az őrök készségesen feltessékelték őket a körfolyosóra. Ez nem volt világbajnok ötlet. Minimális őrizet alatt harminc férfi felettünk. Persze, hogy beszélgetnek. Néhányan kis fadarabok útján próbáltak meg kommunikálni velünk. Jó viccnek gondolták. Amúgy én is. Általános iskola harmadik osztályában, csak én osztályfőnökit kaptam utána. Anyukám meg csúnyán nézett. Ja, és nem volt TV nézés két hétig. Ha ez még nem lett volna elég, zajlott az élet a körletben. Ajtócsapkodás, kiabálás, ahogy kell. Ezzel se lenne baj, hiszen mi vagyunk a vendégek, alkalmazkodjunk mi, de egy „Bocs, srácok, magas művészet megy a földszinten, kicsit csendesebben már” – jól esett volna. Így tripla annyi erőbedobással, feleannyi információt tudtunk átadni a lent ülő ötven érdeklődőnek.

Engem tényleg csak azért zavarnak az ilyen dolgok, mert a nézőket kizökkentik. Minket ötven előadás után már nehéz lenne megzavarni. Lényeg a lényeg: minden erőfeszítésünk ellenére megmérettettünk és könnyűnek találtattunk. Méltóságteljes Város – Családon belüli erőszak ellen rinyáló színészek. 1-0. A világ nem váltódott meg halk pukkanással. Mi pedig a debreceniek elnéző tekintetétől kísérve (nem baj srácok, legalább megpróbáltátok) beszálltunk a kocsiba és hazaindultunk.

A teljességhez hozzátartozik, hogy jelen sorokat Budapesttől hatvan km-re egy árokparton írom. Leégett a sebváltó. Tudjuk be ennek a borúlátást. Arccal a vasútnak és a következő börtönnek! Hegyet Szegednek és metrót Debrecennek! Térey Jánosnak üzenem: János, mindent értek.

A fiú a tükörből börtönnapló 1. Tököl

és a Börtönturné elindult

Másfél évvel a Paulinyi Tamás: Bólébál című regényéből készült A fiú a tükörből című előadás bemutatója után a színészek Makranczi Zalán és Perjés János két hónapos sorozatra indult az ország több börtönébe. Elhatározták, hogy tapasztalataikat a színház hatásáról, a téma – a családon belüli erőszak – „házhoz viteléről” egy börtönnaplóban osztják meg a „külvilággal.” Mert aki egyszer játszott már testközelben az „érintetteknek”, elkezdi másként látni az emberi reakciókat.

Börtönnapló 1.

2012 08. 17. –Tököl

Perjés János: Amikor tavaly teljesen ismeretlenül felkértem Makranczi Zalánt, hogy legyen a partnerem egy családi drámában, ahol egy személyt játszunk ketten, sejtettük, hogy közös célunk lehet az emberek segítése, úgymond a szociális háló réseinek „foldozása”. Nem tagadom, hogy a „civil” nézők eleinte nehezen jöttek el a darabra, ám ha ott voltak, megváltozott lélekkel mentek haza. A legenyhébb kifejezés egy barátnőm száját hagyta el: „Milyen jó, hogy nekem szép gyerekkorom volt!” Igen, egy valódi családi pokol elevenedik meg a színpadon, szarkazmussal, hatalmas röhögésekkel, verekedéssel, halállal, gyakorlatilag harminc év küzdelemmel. A darab híre terjedt és mára – bár most budapesti helyünk épp nincs -, valahogy a befogadó színházak nem erre a témára érzékenyek, többször hívtak olyan közönség elé, akik érintettek a témában. Szolnokon pszichológusok, családsegítők konferenciáján kétszázan szorongtak a nyolcvan fő elé szánt előadáson. Utána beszélgetés, és új remény, hogy egyre többen foglalkoznak a témával. Kaposváron a Szentjakabi Romoknál majd’lebontottuk a színpadot, egy hatalmas fa alá tettük romos fotelunkat és körbeült minket a 150 néző a szabad ég alatt. Tavaly három börtön igazgatósága keresett meg, hogy játsszuk el az elítélteknek. Így lettünk a „Jó nagykövetei a bűnösök barlangjában”. Kecskeméten, ahova a „nagy sikerre való tekintettel” visszamegyünk, színjátszó kör alakult az előadás hatására.

És a nagy fordulat, a BM javaslatára a Büntetés Végrehajtási Intézetek sorra hívták meg az előadást. Elhatároztuk hát, hogy börtönnaplóban vezetjük az egyes intézetekben szerzett tapasztalatokat. Hogy mi lesz ennek a vége??

Első helyszínünk Tököl, a Fiatalkorúak Intézete. Nevével ellentétben vannak itt nagykorúak is, de a száz néző közül csak páran azok. Tudnivaló, hogy egy előadás a szabad idő teherére megy, így nem kötelező eljönni, előre fel kell iratkozni. Tökölön közel száz fiatal volt rá kíváncsi. Ez különbözött mindentől. Eleve akaratlanul más „energiával” játszik az ember a szokatlan helyszínen, de fiataloknak, pláne akik valószínűleg közvetlenül érintettek még maximálisabb figyelemmel. Itt nincs udvarias csönd egy-egy lazább pillanatnál. Ha elengeded a képzeletbeli fonalat, rögtön érződik a lankadt figyelem. Pontos közlés, feszes előadásmód kell, hogy lekösd őket. A sajtós-nevelőtiszt, Erika szerint, a fiatalokat nagyon lekötötte a történet, ráadásul legtöbbjük még nem látott színházat.

Egy részlet a Tököli Fiatalkorúak Intézetének hitvallásából: „A tököli bv. intézetben folytatott nevelés, reszocializáció számos terület érintenek. A teljesség igénye nélkül három fontos területet emelünk ki. Mindenekelőtt a fogvatartottak életviszonyának pozitív alakulására fektetjük a legnagyobb hangsúlyt. A második legfontosabb terület a fogvatartottak cselekvéseinek szabályozása, azaz olyan tevékenység formák gyakoroltatása, erősítése, amelyek hozzájárulhatnak a személyiség pozitív alakulására, fejlődésére. A harmadik szempont, amely egyben a legnehezebb feladatunk, az elítéltek értékrendjének alakítása, az ismereteik bővítése és a beilleszkedésre irányuló törekvések erősítése. Hisszük, hogy „ a szabadságuktól megfosztott személyek fogva tartásával járó sajátos munka az abban közreműködő személyzettől magas szintű erkölcsi felelősséget, érték- és normakövetést vár el.”

Makranczi Zalán szubjektív naplója:

Nehéz reggel. 7.30-kor indulunk a Thália mögül. Én már előző nap, lefekvéskor sejtem, hogy késni fogok, mert hajnalban, amikor végre ágyba jutottam - a magyar egészségügy teljes skáláját aznap este végigjárva, szembesülve minden bürokráciai elmebajjal­- az utolsó gondolatom az volt, hogy fel kéne hívni Jánost, hogy csúsztassuk el az indulást, mert gyakorlatilag már a nevem sem tudom. De közben tudtam, hogy a „büntetés végrehajtás” nem viccel, időre megy minden, mint az óramű….tehát nem lehet késni…ergo kb 10 percet késni fogok. Így is történt. Pontban 7.40-re meg is érkeztem. J Persze mindenki rám várt. A börtön PR-osa vitt minket kocsival Tökölre. Kedves volt, de beszélgetni nem volt erőm, gyakorlatilag az oda utat végigaludtam. Tököl határában ébredtem föl. A hölgy éppen azt ecsetelte, hogy itt vannak a szolgálati lakások a dolgozóknak. Uhh. A börtöntől pár száz méterre. Lehet, hogy én megtébolyodnék. Már Kecskeméten is problémát okozott a 6. évben, hogy a színház mellett lakom, így nem látok a városból semmit….és börtönben dolgozni, nem olyan, mint színésznek lenni….bár lehet, hogy erről sokan mást gondolnak. J Jobban áttanulmányozva a problémát: van hasonlóság. Sok. Amerikai tudósok sorba állították pár éve a legmegterhelőbb szakmákat – mind a mentális, mind a fizikális igénybevételt figyelembe véve – a sorban a második, találjátok ki mi lett. Bingo! Rögtön a bányász után, a színész következik!!!! Na, ez a rock ’n roll! Lépjünk tovább! Odaérve kiderült, hogy a mondás nem állja meg a helyét, miszerint: „A börtönből csak kijutni nehéz.” Ide bejutni is. Pont a váltásnál értünk oda. 3 cigi pont belefért. J Tudjátok, hogy a börtön az egyetlen közintézmény, ahol lehet dohányozni? Persze csak a raboknak. J de „ugorgyunk”, ahogy Pósalaki bácsi mondaná. Villámgyorsan fölállítottuk a díszletet – direkt úgy lett kitalálva, hogy akár egy wc előtt is tudjunk játszani – és már jöttek is a nézők. Írnám, hogy elítéltek, de nekünk ők nézők. Ahogy átlépjük a börtönkaput kifelé, már nekünk is elítéltek, de odabent nézők. Se többek, se kevesebbek. Azt hiszem azért nagyon nehéz börtönben játszani, mert a nézőtéren csak egyenruhások ülnek – vagy ilyenek, vagy olyanok – és ettől nagyon nehéz elvonatkoztatni. Pláne nekem, akit mindenfajta bélyeg, megkülönböztető jelzés, cédula zsigerileg taszít. Ráadásul 16-24 éves a nézők többsége. Rájuk nézve az elején, még nem tudom, ki az, aki csak ki akart jönni a cellából, ki az, akit tényleg érdekel. De akkor is…nagyon fiatalok. Hátul, az utolsó két sorban ül a 40-50-es korosztály…(Que??? Ez nem fiatalkorúak börtöne? Na, ezt el is felejtettem megkérdezni.) Ők a rutinosak. Tudják, hogy ilyenkor hátul jobb. Elől megy a hepaj, bizonygatnak egymásnak, „emberkednek” egymás előtt…amennyit lehet, illetve amennyit enged az őr. Az előadás szinte néma csöndben megy le. Elől két srác látványosan destruál, de 10 perc után levettem, hogy a társaságban ők a hivatásos destruálók…tőlük már mindenki ezt várja el. A második felvonás alatt az egyik első sorban ülő fiú elkezdte kommentálni az eseményeket. Megálltam. Nekem az tanították, hogy ami ott és akkor történik a színházban, az meg vagyon történve, tehát, ha mindenki látja és hallja, viszont a színész nem reagál, akkor joggal kérdezheti a néző, hogy: „EZ HÜLYE, VAGY SÜKET?” Megkérdeztem, hogy mi van, ő azt mondta zavartan:

-         Nem tudom.

-         Nyugi én se, csak tapogatózom.

Ahogy Vonnegut mester mondja: Hát így. Viszont sokkal oldottabb lett a hangulat. Ismét megvoltak azok a pontok, ahol egy vörös vonalat látok a lelki szemeim előtt, valamelyik néző irányába, vagyis láttam, amikor egy-egy mondat betalált. És közben az arcizmuk sem rezdült. Kíváncsi vagyok, hogy beszélgetnek-e utána- nem is az előadásról, elég arról az élményről, amit az előadás előidézett bennük. Egyáltalán előhozott-e valami régi sérelmet, megoldatlan problémát? Hiszen amúgy is a célunk a probléma felmutatása, hogy igenis van családon belüli erőszak, hogy igenis annak rengeteg formája van, ismerős a képlet? A megoldás nem a mi feladatunk. Arra ott vannak a rokonok, barátok, szakember…ha vannak…És ha valaki a perifériára kerül? Neki van esélye? Sír a társadalom, hogy napi kb.8000 Ft- ba kerül egy elítélt eltartása. „Grrrrr! A mi pénzünkből!!! Grrr!!!! „ Ja. És plusz 3000 ezerbe kerülne, az ember köré egy olyan szociális hálót kiépíteni, hogy a börtönből kilépve, ne találja magát egy évvel később pont ugyanott. Na, erre mit mondanak a fanyalgók?

„ -Persze, de azt a háromezret is én fizetem.

– Igen öcsém, viszont a megélhetési és egyéb bűnözés a felére esne vissza 10 éven belül.

-         10 év? Én már akkor nem is élek, hol nem szarom le?

-         Értem, de akkor a több mint ezer éves múltra visszatekintő székely rovásírásos pólódat, amin azt hirdeted, hogy vesszen Trianon, légyszi’ inkább add egy hajléktalannak, mert értem én, hogy visszafelé működik a 100 és az 1000 év is, előre felé viszont a 10 se, viszont akkor ki is a magyar kettőnk közül?”

Bocs. Ez kiszakadt belőlem. De tényleg ezt hozza elő belőlem, amikor bent járok. Nézem az arcokat, akik visszanéznek, megköszönik, hogy ott voltunk és nem hülyének néztük őket, hanem egy szar helyzetben levő érző embernek, akinek szintén van igény a jóra és a tisztaságra…csak nem adatik meg. Ezek az emberek nem jönnek oda, nem szorongatják a kezünket, nem hálálkodnak…csak a végső tapsnál összeakad a tekintetünk. Ő bólint, én bólintok. Ennyi. Az ügy le van rendezve. És a dolgok tényleg ennyire egyszerűek.”

Természetesen a Turay Ida Színház Spirit Kamaraszínháza örömmel előadja a darabot bárhol az országban „nyilvánosan” is.

A mizantróp Budapesten augusztus 23, Városmajor

Perczel Enikő dramaturg nevezte barátait, a Spirit Színház "A mizantróp" előadásának szereplőit így: "kitartó munkával gondosan összeválogatott csürhe." Erre a több társulatból összegyűlt művészek roppant büszkék, terveik szerint még sokáig húzzák együtt a csürhe szekerét.

A mizantróp éppen vidéki körúton jár, az eddigi tapasztalatokról és a darabértelmezésről Kovács Hajnalka kérdezte Szinetár Dórát, aki Céliméne alakítója és Perjés Jánost, aki Oronte-ot játssza.

A Quimby dalaival aktuálisabbá lehet tenni Moliere darabját?
P.J.: Úgy döntöttem, hogy ezekkel a dalokkal adjuk elő a színművet, és eddig igazolt is a közönség. A korábban színre vitt előadásainkkal is megpróbáltuk a színházat közelebb vinni a fiatalokhoz, illetve becsalogatni őket egy-egy komolyabb mondanivalójú darabra. Moliére drámái amellett, hogy nevettetnek, mindig úgy tartanak tükröt elénk, hogy kénytelenek legyünk szembesülni hibáinkkal. Legyen az kicsinyesség, önfejűség, gyarlóság.

Hogyan nyúltak ezúttal A mizantróphoz?
Sz.D.: Minden jó színdarabról elmondható: amellett, hogy a néző sír, nevet, felismeri magát a szereplőkben. Azt hiszem kicsit szerethetőbbek a mi figuráink, mint általában a Mizantróp előadások szereplői. Megpróbáltuk megkeresni a történetnben, hogy mitől lesz valaki embergyűlölő, miként kerül két vagy több ember egy ilyen különös viszonyrendszer hálójába. Nem volt nehéz felfedezni a saját életünkkel való párhuzamot, megérezni, miként jutunk el egy adott pontra, ahonnan nincs visszaút és miért követünk el drámai vétséget. Az eddigi három előadásunkat nagyon jól vette a közönség. Kicsit nyugati mintára, az eddigiek előbemutatók voltak, a szabadtéri budapesti bemutató augusztus 23-án lesz a Városmajori Szabadtéri Színpadon. Majd október 28-án a Millenáris Teátrumba költözünk, ahol havi két előadást játszunk. Jegyeket már most lehet kapni és úgy tudom, hogy szerencsére nagy az érdeklődés. A szentendrei előadás idejére megjelent az előadás zenei anyaga is CD-n.

Főként a fiatal generációt célozzátok meg?
P.J.: Minden emberhez szeretnénk szólni Moliére archetípusain keresztül. Ők örökérvényűek és nagyon pontos rajzot mutatnak a mi korunkról is.

Sz.D.: Őket segíti a zene, ami élőben szólal meg, illeszkedik a drámai pontokhoz, a Quimby és a színészek valódi produkciója A mizantróp. Az előadás ettől persze nem lett musical, a dalok nem viszik előre a cselekményt, inkább feloldják a jelenetek feszültségét, általa könnyebben meg lehet emészteni a látottakat.

Mennyiben értelmeztétek újra a darabot?
Sz.D. Nem értelmeztük újra, nem lett alternatív, sem kísérletező jellegű az előadás. Próbáltam az ismerőseimnek elmagyarázni, hogy ez nem egy rendhagyó színházi előadás, semmi furcsa, obszcén vagy érthetetlen nincs benne, egyszerűen csak járjuk vele az országot és nemsokára kőszínházi körülmények között lesz látható.

Spirit Színház - Nyári előadások és a jövő évad bemutatói

A mizantróp című produkciót több nyári helyszínen is játssza a Spirit Színház; a Quimby dalaival, Szinetár Dóra és Makranczi Zalán főszereplésével előadott darab ősztől Budapesten is látható.
A színház programja szerint A mizantróp augusztus 3-án a Szentendrei Nyári Játékokon, augusztus 9-én a szarvasi Víziszínpadon, augusztus 11-én a győri Barokk Napokon, augusztus 15-én az Agria Játékokon, augusztus 23-án és 24-én pedig a Városmajori Szabadtéri Színpadon látható. A Moliere műve alapján született előadás zenei anyaga hamarosan lemezen is megjelenik - áll a Turay Ida Színház Kamaraszínházaként működő Spirit Színház közleményében.
Mint írták, a Spirit Színház A fiú a tükörből című előadása a családon belüli erőszak témáját dolgozta fel. A darab augusztusban "börtönturnéra" indul: két hónapig járják az előadással a büntetés-végrehajtási intézeteket. A produkció Budapesten továbbra is látható lesz.
A Biff evangéliuma című regényből készült Haverom a Messiás című előadás július 19-én Fonyódligeten látható. A Vamp, a vámpírmusical című produkció ősbemutatóját a Városmajori Szabadtéri Színpadon tartják, a darab szeptember 7-én és 8-án látható. A Vásári Mónika címszereplésével bemutatott előadás, Lőrincz Levente rendezése a szabadtéri premier után a József Attila Színház nagyszínpadára költözik.
A következő évadban Emberek - jelmezek szlogennel a Spirit Színház az emberi kapcsolatok fontosságára, az emberség megtartására hívja fel a figyelmet. Októberben a Könyvadaptációk színpadon sorozat részeként Térey János Paulus című művét mutatják be, az előadásban a vers, a zene, a tánc egyenrangú szerepet tölt be. A feldolgozást Perczel Enikő dramaturg készíti el Makranczi Zalán és Perjés János számára. A produkcióban fontos szerepet kap Gergye Krisztián táncos-koreográfus és Hoffmann Adrienn, a MU Terminal egyik alapítója.
Szintén októberben készül el és indul országjáró útjára a Blaha Lujza életéről szóló zenés színmű. A főszerepet Csomor Csilla játssza, a rendező Bezerédi Zoltán.
November 17-én a Rózsavölgyi Szalon ad otthont a Lévai Katalin Párnakönyv című művéből készült előadásnak, amelyben a szerző saját magát alakítja. A darab egy "rendszerváltó" szerelem története, az egykori szerelmespárt Gáspár Kata és Kedvek Richard játssza.
A Mikroszkóp Színpadon mutatják be 2013. január 25-én Pataki Éva zenés játékát két legendás díva barátságáról. Az Edith és Marlene című darabban Edith Piafot Szinetár Dóra, Marlene Dietrichet Horváth Lili alakítja, mellettük Kolti Helga és Czvetkó Sándor játszik még a produkcióban, amelynek rendezője Bereczki Zoltán.
A színház májusi ősbemutatója Bori Tamás rendezésében készül Szepes Mária Emberek, jelmezek című életrajzi regényéből. Szepes Máriát különböző életkoraiban Malek Andrea és a tervek szerint Béres Ilona játssza. Tavaszi bemutatónak tervezik Czukor Balázs színdarabját is, amely egy női sors drámáját mutatja be.
(MTI)

A fiú a tükörből a POSZT OFF programján

A fiú a tükörből
avagy színházzal a családi erőszak ellen

Színész:
Tamás I., a mindenkori - Makranczi Zalán
Tamás II., az Író - Perjés János

Jelmez: Mohácsi Nóra
Zenei vezető: Kutik Rezső, Bori Tamás
Közreműködő: Papadimitriu Athina (hangfelvételről)
Zene: Quimby
A színdarab értékelése: 1/10 (1 szavazat)

Előadás időpontok: SZÉCHENYI TÉR - MAGYAR TEÁTRUM SÁTOR - Pécs
június 15. (péntek) 21:00


Ismertető:

Játék az elveszített gyermekkorért, a családi összetartozásért a függőségek világában, családon belüli erőszak ellen. A tragikomikus, fénnyel és sötéttel egy időben játszó, egyszerre spirituális és realista történet hitet tanít a reménytelenségben és a céltalanságban, hitet abban, hogy minden túlélhető és megszerethető. Egy családi pokol sírós-nevettetős bemutatása, filmszerű epizódokkal, melyek végén talán a néző is választ kap a kérdésre: "van olyan gyerek, aki minden nyomorúságot túlél?"

Önéletrajzi ihletésű mű, aminek erejét a tragikomikus élethelyzetek panaszosbeletörődős, sírós-nevettetős bemutatása adja. A kisgyerekből felnőtté érő főszereplő sorsa szinte tipikus. Hogyan válnak el a szülők és marad mégis egy lakásban a család, hogyan válik az anya alkoholistává, hogyan próbálja a fiú menteni a veszekedéseket, a verekedéseket, s mindezt titkolni a külvilág elől. A bizarr fordulók közben nagyobb, közös múltunk is megelevenedik. A politikától mentesen, mégis ismerős realizmussal élhetjük át a hatvanas, hetvenes évek hangulatát. A színpadi játék megoldása különös, egy monológ - két hangra. A mostani Író (Perjés János játssza) megérkezik ősei üres vidéki házába, azzal a szándékkal, hogy felelevenítve emlékeit, leszámoljon múltja és lelke "démonaival". Felidéződik gyermekkora, önálló életre kel mindenkori saját maga, így újból átéli a katartikus élményeket. A mindenkori Tamás (akit Makranczi Zalán alakít) és a visszaemlékező mostani Író végig járja a gyermekkortól az utat újra, "teli lommal, teli emlékkel, teli halottal". Közös játékukban megelevenednek a történet szereplői: a Nagymama, az Anya, az Apa, sőt még a kutya is. A darab végére - remélhetőleg - a terápiás hatás sem marad el, ami az Író hite szerint "élőre és holtra egyaránt kiterjed, adott esetben jól járhat a néző is". A darab hitet adhat a hasonló cipőkben járóknak, hogy minden túlélhető és megszerethető.

Még egy évig színpadon a BIFF evangéliuma: HAVEROM A MESSIÁS!

Tavaly novemberben egyedül a Spirit Színház kapta meg Chris Moore: Biff evangéliuma c. regényének színpadi adaptációs jogát, kizárólag hat hónapra. A kanadai jogtulajdonos filmgyártó vállalat azonban az előadás színvonalára, sikerére és a mondanivaló fontosságára való tekintettel egy évvel meghosszabbította a játszási jogot. Így 2013 június 30-ig biztosan műsoron marad Pesten az előadás. Ezzel egy időben már nyáron szívesen országszerte bemutatják a darabot a fiúk.

A mizantróp fiú csapata a Szerencseszombat forgatásán

Így készül A mizantróp – Próbanapló 2.

A Mizantróp 40 évvel ezelőtti Madách Kamaraszínházbeli bemutatóját számos kritika bírálta, a bemutató körül hatalmas vihar keletkezett, amely a klasszikusok aktualitásának, a korszerűsítés szabadságának vitájává nőtte ki magát. Akkor a darab fordítója, Mészöly Dezső és a főszereplő Gábor Miklós mondta el véleményét a klasszikus mű és a mai nézőhöz szóló előadás viszonyáról, a nagyszerű „szörnyetegről” Alcestről és az őt kiegészítő, jellemének másik feleként aposztrofálható Philintről. Mai cikkünkben a Turay Ida Színház Spirit Kamaraszínházának késülő bemutatójáról beszél a két szerep alakítója: Makranczi Zalán és Jászberényi Gábor. Naplósorozatunk az előkészületektől a premierig követi az eseményeket.

„Annyi minden bajjal kell még megküzdenem,
Plusz még itt van a nyakamba varrva egy lefejezett szerelem.
Tükröm, tükröm, tükröm
Mondd meg nékem, kellett-e ez nekem.”

- A mizantróp szinte állandóan színen van. Miben tudtok újat mondani, ami miatt érdemes bemutatni és amitől érdemes lesz ezt is megnézni?

M.Z. Érdekes, hogy a Mizantróp mindig aktuális, érdekes és egyben elgondolkodtató is. Most elég, ha az ember körbenéz Európában. Hihetetlen, ami folyik. Az elégedetlenkedés szintje már-már háború előtti időket idéz (remélem nem veszett el bennem egy jós). Magyarországról az utóbbi tíz évben, több tízezer ember ment el külföldre. Az Alceste-effektus (nevezzük most így), már nem csak egy elszigetelt, réteg jelenség. Manapság már szinte kortünet.

J.G. Az alkotóktól. Egy darabot az alkotók tesznek újjá, és aktuálissá. Nem a kor, nem a politika, nem a közízlés.
Logikusan tök más előadást csinálunk, mint egy másik társulat, hiszen ők nem mi vagyunk. Értelem szerűen máshogy gondolkodunk a világról, a színházról, és ez így van jól. A színházcsinálás legérdekesebb része, hogy különböző emberek hozzák létre. Szóval az előadást miattunk érdemes megnézni. Remek csapat. Nagyszerű emberek.
Különlegessége a csapatnak, hogy azért szerveződött össze, hogy valamiről közösen gondolkodjon. A csapat minden tagja különböző társulatoknál játszik, máshonnan keresi meg a pénzét, mégis úgy éreztük, amikor Tomka (Bori Tamás rendező) felkért minket, hogy ez most valami más. Valami olyan volt a levegőben, ami miatt nem lehetett nem elvállalni. Egészen biztos, hogy ez az előadáson is meglátszik majd. Elképesztő kíváncsisággal figyeljük egymás munkáját.

- Kinek szól a Ti előadásotok?

M.Z.Ez egy rendezőnek szóló kérdés. Én megpróbálok mindenkihez szólni.

J.G. Mindenkinek aki eljön megnézni. Félreértés ne essék, ez egy vígjáték, elképesztően jó humorral, és iszonyú mély rétegekkel. Aki szórakozni akar az majd szórakozni fog, aki gondolkodni az pedig majd gondolkodni. Nem mintha a kettőt nem lehetne egyszerre csinálni. Sőt, azt hiszem a mi előadásunk pont ilyen. Szórakozva gondolkodni és gondolkodva szórakozni. Mindig belekeveredek…

- Te a mizantróp, Alceste- t játszod. Mi ad lehetőséget egy ilyen karakternek a "túléléshez" egy olyan közegben, mint amiben a darab játszódik?

M.Z. Alceste-t én úgy látom, mintha kicsit a XVIII. század Doktor House-a lenne. Iszik, cinikus, mindenkit bánt, mindenki vonzódik hozzá valamilyen szinten, igaza van és mégse. Azt hiszem, túlteng benne az önsajnálat. És ez lesz a veszte.

J.G. A világban nem karakterek, hanem emberek élnek.
Mindenki túlélési mechanizmusok szerint próbál kezelni különféle élethelyzeteket.
Van, aki konfrontálódik, van, aki pedig megpróbálja elkerülni a konfliktust, az általam játszott Philinte talán az utóbbi, természetesen ez bennem is megtalálható, ahogy a fordítottja is. Ettől még nem emberbarát, vagy embergyűlölő. Ráadásul az élet élésére nincs recept. Én legalábbis még nem olvastam, de ha van, akkor küldjétek el nekem is, szívesen áttanulmányoznám.

- Kortalanul korhű az előadás. A Te Alcested mit mond a mának?

M.Z. Az ember csak akkor nyissa ki a száját, ha az a hobbija, hogy vágja maga alatt a fát. Egyébként inkább maradjon csendben, bólogasson, mint a birka és élete célja legyen a teljes egyetértés. Ez elég mai mondanivaló?

J.G. Magamból. Minden szerep a színész személyiségéből születik meg. Ez nem a korhűségtől, vagy a darabtól függ. Magamra kell aktualizálnom a szerepet, hogy valóban közölni tudjak. Akad bőven az életemre rímelő szituáció a történetben.

- Sokféle tradíciójú színházon felnőtt színészek gyűltek össze. Hogy találjátok meg a közös hangot?

M.Z. De vannak közös pontok is. Mindannyian szeretjük a színházat, mindannyian nagy adag közlési vággyal rendelkezünk és mindannyian kellően hülyék vagyunk, hogy közöljünk is.

Figyelünk egymásra. Szerintem egy jó előadás titka ez. Figyelem és együtt játszás. Ezek nélkül nem érdemes színésznek lenni, az ember ezek nélkül csak automata. Bemegy, elmondja a szöveget, néz így úgy, csinál ezt-azt, semmi értelme.
Rizikós dolog a partnereddel játszani, Magyarországon nem is gyakori, tisztelet a kivételnek.
Rengeteg olyan színésszel találkoztam, aki a falhoz beszélve is eljátssza a szerepet, nagyon jól és hitelesen, csakhogy a színház nem egyéni műfaj, és legkevésbé nem verseny. A megismételhetetlenség élményét csak az együtt játszók teremthetik meg.

- Miben segíti, erősíti a Quimby zenéje a darab mondanivalóját?

M.Z. Kiss Tibi maga Alceste. Az összes tépelődésével, önellentmondásával, cinizmusával és intellektusával...hm...lehet, hogy neki kéne inkább Alcestet játszania...:-)

J.G. Minden előadás szerves része a zene. Kis Tibi édesbús dalai hátborzongatóan jól passzolnak az előadásba. Talán mert egyszerre kilátástalan és életvidám, nem is tudom. Valami lényegi dolgot fog meg, valamit amit mi is keresünk, amit Alceste is keres. Nem tudom.
Elképesztő atmoszféra.
Mintha a lét és nem lét szélén egy balkáni vándorcirkusz az életről énekelne.

A MIZANTRÓP

Dramaturg: Perczel Enikő

Színpadra alkalmazta: Bori Tamás

Zene: Kiss Tibor (Quimby)

Díszlet - jelmez: Árva Nóra

Rendezőasszisztens: Herpai Rita

Produkciós vezető: Mohácsi Nóra

Rendező: Bori Tamás

Szereposztás:

Alceste Makranczi Zalán

Céliméne, Alceste szerelmese Szinetár Dóra

Philinte, Alceste barátja Jászberényi Gábor

Oronte, Céliméne szerelmese Perjés János

Arsinoé, Céliméne barátnője Kolti Helga

Éliante, Céliméne unokahúga Szendi Szilvi

Clitandre Szabó J. Viktor

Du Bois,Tiszt Széplaky Géza

Acaste; zenész (harmonika) Szabó Ádám

Baszk; zenész (gitár) Kutik Rezső

Előadások időpontja és helyszíne:

2012 június 21. (csütörtök) 18:00 Maglód, Művelődési Ház

2012 június 27. (szerda) 20:30 Kőszegi Várszínház

2012 július 2.(hétfő) 20.30 Szeged, IH Rendezvényközpont

2012 augusztus 03. (péntek) 20:30 Szentedrei Nyári Játékok

2012 augusztus 09. (csütörtök) 20:00 Szarvas, Vízi Színpad

2012 augusztus 11. (szombat) 20:00 Győr, Barokk Napok

2012 augusztus 15. (szerda) 20:00 Egri Várszínház, AGRIAI JÁTÉKOK

2012 augusztus 23. (csütörtök) 20:00 Városmajori Szabadtéri Színpad

Budapesti, Szabadtéri Bemutató

2012 augusztus 24. (péntek) 20:00 Városmajori Szabadtéri Színpad Jegyvásárlás

2012 szeptember 30. (vasárnap) 18:00 Erzsébetligeti Színház

Szakmai konferencián "A fiú a tükörből..."

Szakmai fórum a családról

2012-05-08 17:20:58

A családon belüli erőszak volt a téma kedden délután a volt Borostyán Művelődési Házban megrendezett szakmai fórumon. A meghívott szakemberek egy igaz történeten alapuló előadást is megnézhettek; Paulinyi Tamás-Perjési János: A fiú a tükörből avagy rekviem a gyerekkorért című játékát.

A Szertelen Tavasz és Szolnok város családbarát programja keretében délután Paulinyi Tamás-Perjési János: A fiú a tükröből avagy rekviem a gyerekkorért című játékát nézhették meg a térség szakemberei a Turay Ida Színház Spirit Kamaraszínházának előadásában. A tragikomikus, egyszerre spirituális és realista történet hitet tanít a reménytelenségben és a céltalanságban, hitet abban, hogy minden túlélhető és megszerethető. Egy családi pokol sírós-nevettetős bemutatása, filmszerű epizódokkal, melyek végén talán a néző is választ kap a kérdésre: "van olyan gyerek, aki minden nyomorúságot túlél?" Az előadást megelőző szakmai fórumon a családdal kapcsolatos problémák kerültek szóba. Versitz Éva, a polgármesteri hivatal osztályvezetője elmondta: a család bármely tagját ért változás, nehézség, probléma annak valamennyi tagjára kihat, ebből adódóan nem lehet csak egy szakember vállára tenni a felelősséget, hogy segítsen a családon belül megjelenő problémák esetén. Mivel egy családnak csak szakemberek összefogásával lehet hatékonyan segíteni, a keddi fórumra is a különböző szakterületek képviselőit várták.

A fiú a tükörből közönségtalálkozó május 14-én!

Országos kampány mellé áll a Spirit Színház

A Turay Ida Színház Spirit Kamaraszínházának A fiú a tükörből avagy rekviem a gyerekkorért című előadása egy országos kampány mellé állt márciustól, amelynek célja, hogy a családon belüli erőszak ellen a jog eszközeivel törvényesen fel lehessen lépni.

A kezdeményezés az Országgyűlés elé kerül, amennyiben május 1-ig 50.000 aláírás összegyűlik. A darab szereplői személyesen és a rendelkezésükre álló eszközzel - a színdarab előadásával álltak a cél mellé. Makranczi Zalán és Perjés János maguk is gyűjtöttek aláírást a Jaksity Kata által szervezett kampányhétvégén.

Hogy milyen eredményt ér el a kampány és sikerül-e a törvényhozásba vinni a témát: "Joggal a családon belüli erőszak ellen" - erről is beszámolnak a darab május 4-i előadása után tartandó közönségtalálkozón a Thália Színházban, melyen több szakértő, az író Paulinyi Tamás - aki átélte a történteket - és a színészek mellett jelen lesz Halász Pálma, az Élet-Érték Alapítvány vezetője és a kezdeményezés szervezője.

forrás: spiritszinhaz.com

A találkozó interaktív, a résztvevők kötetlen beszélgetésen oszthatják meg gondolataikat a témáról.

Minden érdeklődőt várnak az előadáson és az utána következő közönségtalálkozón.

Jegyinfo itt.

Így készül a Mizantróp - napló 1.

Bori Tamás rendező vezetésével megkezdődtek Moliére: A mizantróp című színművének próbái. A Turay Ida Színház Spirit Kamaraszínháza augusztus végén tartja a budapesti szabadtéri premiert, a Városmajorban. Az előadásban Kiss Tibi szerzeményei, a Quimby dalai szólalnak majd meg, a dalokat többek között Szinetár Dóra, Makranczi Zalán, Szendi Szilvi, Perjés János, Kolti Helga és Jászberényi Gábor éneklik. Naplósorozatunk az előkészületektől a premierig követi az eseményeket.

„Az élet szép, csak te, Világ, vagy beteg, Megfertőzte valami az embereket, A bizalom nyakán kígyó tekereg, Zokog a bohóc, a macska kiköpte az egeret.”
Így írtak az alkotók a darabról és az előkészületekről:
Szabó Ádám harmonikán, Kutik Rezső gitáron tanulja éppen Kiss Tibi „Az egyik ember” című dalát, amit a darab második részének nyitóképében énekelnek majd a hősök és antihősök. Bori Tamás a nézők ítéletére illetve értékítéletére bízza szereplőit, akik hús-vér emberek, teli hibákkal, bizonytalansággal, gyarlósággal. Petri György fordítása elképesztően szól a mában – mondja Perjés János, az előadás ötletgazdája, egyben Oronte alakítója. "Perczel Enikő dramaturggal feszesítettük a ritmust, a fiatal „fülek” számára közérthetővé téve a fordulatokat. Hiszen most is, mint minden eddigi Spirit Színházi előadásban legfőbb célközönségünk a gimnáziumi, egyetemi fiatalok csoportja. Nagy örömünkre azonban szép számmal eltalálnak előadásainkra a már családos fiatalok és középkorúak is. Mindenkihez szólunk tehát, akik hajlamosak elgondolkozni az emberek közötti kapcsolatteremtés felelősségéről a mostani világban. A darab számos mai problémát, jelenséget, kapcsolati viszályt vet fel, ezért is döntöttünk a próbanapló vezetése mellett, mintegy körüljárva az életvitelbeli gondokat" - teszi hozzá Perjés János.

Szinetár Dóra

Most álljon tehát itt Bori Tamás elképzelése a színrevitelről, az ok, amiért boldogan vállalta el A mizantróp rendezését:
„Írhatnám persze, hogy a Spirit Színház fantasztikus szereposztással készül Molière remekművére. De ez már kiderült. Mondhatnám, hogy Petri György klasszikussá vált fordítását használjuk, mely egyrészt fantasztikus és jól mondható, másrészt viszont páros rímes, hatodfeles jambusban van, ami azért mégsem annyira egyszerű… Pláne a mai színházi nyelvet ismerve. Írhatnék a díszletről, amely szimbolikusan a „lelkünk börtönéből” alakul át az „életünk körhintájává”. Ami alapvetően vidám dolog, mégis remekül egyedül tudunk maradni benne. De ez egy plakáton vagy szórólapon elég faramuci és tudálékos.

Céliméne jelmezterv

Írhatnék az elmagányosodásról, a vélt vagy valós sérelmeink okozta rossz döntésekről, arról, hogy a világgal szemben meg akarunk felelni. Hogy elég gyakran nem vesszük észre azt a szűk mezsgyét, amikor a kompromisszumaink megalkuvásba csapnak át. Vagy arról, hogy sok ember között is lehetünk elképesztően magányosak. Hogy annyira félünk önnön tükrünktől, meg a belső csendtől, hogy mindenféle „zajokkal” bástyázzunk körül magunkat. De ezek leírva nagyon komor képet festenek.
Én viszont egy olyan előadást szeretnék alkotótársaimmal létrehozni, amelyben ezeket a kérdéseket úgy járjuk körbe, hogy közben merünk röhögni magunkon. Hogy azért Quimby-zenék, mert nagyon passzolnak mindehhez, és azért élőben, mert utálom a „konzervet”. Viszont néhány megjelent híradással ellentétben semmiféle Quimby-musical nem készül. Tehát plakátilag maradnék a „kihagyásos” szerkesztésnél. A szerző, a cím, a szereposztás, a zenék és a fenti pár sor, azt hiszem, többet mondanak el mindenről, mint ezek az információk.”

Bori Tamás és Perjés János

A mizantróp

Dramaturg: Perczel Enikő

Színpadra alkalmazta: Bori Tamás

Zene: Kiss Tibor (Quimby)

Díszlet - jelmez: Árva Nóra

Rendezőasszisztens: Herpai Rita

Produkciós vezető: Mohácsi Nóra

Rendező: Bori Tamás

Szereposztás:

Alceste  Makranczi Zalán

Céliméne, Alceste szerelmese  Szinetár Dóra

Philinte, Alceste barátja  Jászberényi Gábor

Oronte, Céliméne szerelmese Perjés János

Arsinoé, Céliméne barátnője Kolti Helga

Éliante, Céliméne unokahúga  Szendi Szilvi

Acaste  Szabó J. Viktor

Du Bois,Tiszt  Széplaky Géza

Clitandre; zenész (harmonika)  Szabó Ádám

Baszk; zenész (gitár)  Kutik Rezső

Előadások időpontja és helyszíne:

2012 június 21. (csütörtök) 18:00                 Jászberény

2012 június 27. (szerda) 20:30                       Kőszegi Várszínház

2012 július 2.(hétfő) 20.30                             Szeged, IH Rendezvényközpont

2012 augusztus 03. (péntek) 20:30                Szentedrei Nyári Játékok

2012 augusztus 09. (csütörtök) 20:00            Szarvas, Vízi Színpad

2012 augusztus 11. (szombat) 20:00              Győr, Barokk Napok

2012 augusztus 15. (szerda) 20:00                 Egri Várszínház, AGRIAI JÁTÉKOK

2012 augusztus 23. (csütörtök) 20:00            Városmajori Szabadtéri Színpad

Budapesti, Szabadtéri Bemutató

2012 augusztus 24. (péntek) 20:00    Városmajori Szabadtéri Színpad Jegyvásárlás

2012 szeptember 30. (vasárnap) 18:00          Erzsébetligeti Színház

Nyári bemutatónk

A Szabad Tér Színház sajtótájékoztatóján a dohányzási tilalom miatt, "A mizantróp" bemutató két főszereplője, Makranczi Zalán (Alceste) és Jászberényi Gábor (Philinte) egy abszolút rövid filmet forgattak a sajtótájékoztató helyszínéül szolgáló hajón.