Beszámoló A fiú a tükörből előadásáról a Fővárosi BV Intézetben.
Cikk
Az alábbiakban az egyik FOGVATARTOTT írását közöljük, a BV
engedélyével.Olvassák el, hogy milyen hatással volt egy érintettre az
előadás:
EGY SZÍNIELŐADÁS ÉS VALAMI MÁS
"Összekócolt gondolatokkal, emlékek-érzések zűrzavaros kavargása
közben engedtem ölembe tapsoló kezeimet az előadás végén. A rádöbbenés, a
fájdalmasan kusza érzések össze-visszaságában álltam fel a székemről és
nyúltam a kabátomért.
November 13-án egy előadáson voltam. Éjszakás
műszak után, cirka másfél órás alvás után mentem, kóvályogtam le a
kultúrterembe. Álmosan, de mégis örülve a ténynek, hogy egy kis
változatosság lesz a szürke napokban. Igazán tud itt vágyni az ember egy
kis értelmes, tartalmas dologra.
Megszólalt a Quimby slágere, Kiss
Tibi hangjára, zenéjének ringató édes-bús ütemére elkezdődött az előadás
- és valami bennem is elindult. Babonázott, lenyűgözött amit láttam,
hallottam!!!
Milliónyi emlékképet, elfojtott érzést, régen eltemetett gondolatok támadtak fel bennem, bámultam az előadókat.
Anya-gyermek
közti, érzelem-zsarolt, elnyomott, bűntudat kapcsolat, az apa hiánya,
az élettárs csapongó, tudhatatlan, zavaros viselkedése, a nagyszülő
elvesztése, a sok felgyűlő, elfojtott, dühös érzelem, a
megmagyarázhatatlan és a soha meg nem magyarázott indulatok,
kérdések...ez mind visszaköszönt a darabban. Egymás után rakták össze a
művészek a - néha homorú, néha domború üvegszilánkokból - tükröt, amely
torzan mutatja az életet. Torzan, de valóságosan. És amikor ebbe az
össze"puzzlezott" tükörbe belepillantottam a lelkemmel, paralel köszönt
vissza az én gyermek, ifjú múltam. Belebámultam életem torz tükrébe.
Ugyanígy botladozva, tapogatózva keresgéltem én is, hogy miért is élünk,
vagyunk e Földön. Ehhez még társult a Kiss Tibi-féle zene különböző
ritmusú, hangszereléssel játszó csodálatos aláfestése...
Annyira
magával ragadott, hogy az első felvonás végén szinte tapsolni is
elflejtettem! Annyira magával ragadott a mű és az előadók művészete.
Minden kalapomat-sapkámat emelgettem, dobálgattam...
A második
részben is folytatódott a varázslat! Teljesen elfelejtve hol is vagyok,
csak csodáltam, félve-emlékezve élveztem az előadás minden nagyszerű,
elragadtatott pillanatát!
Köszönöm, hogy mindezt idehozták, és láthattam ezt a kisebbfajta csodát.
Köszönet
az előadóművészeknek, akik a torz tükröt oly nagy átéléssel tartották
elém. Gondolatban még most is, napokkal később is tapsolok."
Egy férfi elítélt
