Perczel Enikő dramaturg nevezte barátait, a Spirit Színház "A mizantróp" előadásának szereplőit így: "kitartó munkával gondosan összeválogatott csürhe." Erre a több társulatból összegyűlt művészek roppant büszkék, terveik szerint még sokáig húzzák együtt a csürhe szekerét.
A mizantróp éppen vidéki körúton jár, az eddigi tapasztalatokról és a darabértelmezésről Kovács Hajnalka kérdezte Szinetár Dórát, aki Céliméne alakítója és Perjés Jánost, aki Oronte-ot játssza.
A Quimby dalaival aktuálisabbá lehet tenni Moliere darabját?
P.J.: Úgy döntöttem, hogy ezekkel a dalokkal adjuk elő a színművet, és eddig igazolt is a közönség. A korábban színre vitt előadásainkkal is megpróbáltuk a színházat közelebb vinni a fiatalokhoz, illetve becsalogatni őket egy-egy komolyabb mondanivalójú darabra. Moliére drámái amellett, hogy nevettetnek, mindig úgy tartanak tükröt elénk, hogy kénytelenek legyünk szembesülni hibáinkkal. Legyen az kicsinyesség, önfejűség, gyarlóság.
Hogyan nyúltak ezúttal A mizantróphoz?
Sz.D.: Minden jó színdarabról elmondható: amellett, hogy a néző sír, nevet, felismeri magát a szereplőkben. Azt hiszem kicsit szerethetőbbek a mi figuráink, mint általában a Mizantróp előadások szereplői. Megpróbáltuk megkeresni a történetnben, hogy mitől lesz valaki embergyűlölő, miként kerül két vagy több ember egy ilyen különös viszonyrendszer hálójába. Nem volt nehéz felfedezni a saját életünkkel való párhuzamot, megérezni, miként jutunk el egy adott pontra, ahonnan nincs visszaút és miért követünk el drámai vétséget. Az eddigi három előadásunkat nagyon jól vette a közönség. Kicsit nyugati mintára, az eddigiek előbemutatók voltak, a szabadtéri budapesti bemutató augusztus 23-án lesz a Városmajori Szabadtéri Színpadon. Majd október 28-án a Millenáris Teátrumba költözünk, ahol havi két előadást játszunk. Jegyeket már most lehet kapni és úgy tudom, hogy szerencsére nagy az érdeklődés. A szentendrei előadás idejére megjelent az előadás zenei anyaga is CD-n.
Főként a fiatal generációt célozzátok meg?
P.J.: Minden emberhez szeretnénk szólni Moliére archetípusain keresztül. Ők örökérvényűek és nagyon pontos rajzot mutatnak a mi korunkról is.
Sz.D.: Őket segíti a zene, ami élőben szólal meg, illeszkedik a drámai pontokhoz, a Quimby és a színészek valódi produkciója A mizantróp. Az előadás ettől persze nem lett musical, a dalok nem viszik előre a cselekményt, inkább feloldják a jelenetek feszültségét, általa könnyebben meg lehet emészteni a látottakat.
Mennyiben értelmeztétek újra a darabot?
Sz.D. Nem értelmeztük újra, nem lett alternatív, sem kísérletező jellegű az előadás. Próbáltam az ismerőseimnek elmagyarázni, hogy ez nem egy rendhagyó színházi előadás, semmi furcsa, obszcén vagy érthetetlen nincs benne, egyszerűen csak járjuk vele az országot és nemsokára kőszínházi körülmények között lesz látható.
