A fiú a fővárosiban is visszanézett a tükörből - egy fogvatartott levele a színészekhez

Beszámoló A fiú a tükörből előadásáról a Fővárosi BV Intézetben. Cikk
Az alábbiakban az egyik FOGVATARTOTT írását közöljük, a BV engedélyével.Olvassák el, hogy milyen hatással volt egy érintettre az előadás:
EGY SZÍNIELŐADÁS ÉS VALAMI MÁS

"Összekócolt gondolatokkal, emlékek-érzések zűrzavaros kavargása közben engedtem ölembe tapsoló kezeimet az előadás végén. A rádöbbenés, a fájdalmasan kusza érzések össze-visszaságában álltam fel a székemről és nyúltam a kabátomért.
November 13-án egy előadáson voltam. Éjszakás műszak után, cirka másfél órás alvás után mentem, kóvályogtam le a kultúrterembe. Álmosan, de mégis örülve a ténynek, hogy egy kis változatosság lesz a szürke napokban. Igazán tud itt vágyni az ember egy kis értelmes, tartalmas dologra.
Megszólalt a Quimby slágere, Kiss Tibi hangjára, zenéjének ringató édes-bús ütemére elkezdődött az előadás - és valami bennem is elindult. Babonázott, lenyűgözött amit láttam, hallottam!!!
Milliónyi emlékképet, elfojtott érzést, régen eltemetett gondolatok támadtak fel bennem, bámultam az előadókat.
Anya-gyermek közti, érzelem-zsarolt, elnyomott, bűntudat kapcsolat, az apa hiánya, az élettárs csapongó, tudhatatlan, zavaros viselkedése, a nagyszülő elvesztése, a sok felgyűlő, elfojtott, dühös érzelem, a megmagyarázhatatlan és a soha meg nem magyarázott indulatok, kérdések...ez mind visszaköszönt a darabban. Egymás után rakták össze a művészek a - néha homorú, néha domború üvegszilánkokból - tükröt, amely torzan mutatja az életet. Torzan, de valóságosan. És amikor ebbe az össze"puzzlezott" tükörbe belepillantottam a lelkemmel, paralel köszönt vissza az én gyermek, ifjú múltam. Belebámultam életem torz tükrébe. Ugyanígy botladozva, tapogatózva keresgéltem én is, hogy miért is élünk, vagyunk e Földön. Ehhez még társult a Kiss Tibi-féle zene különböző ritmusú, hangszereléssel játszó csodálatos aláfestése...
Annyira magával ragadott, hogy az első felvonás végén szinte tapsolni is elflejtettem! Annyira magával ragadott a mű és az előadók művészete. Minden kalapomat-sapkámat emelgettem, dobálgattam...
A második részben is folytatódott a varázslat! Teljesen elfelejtve hol is vagyok, csak csodáltam, félve-emlékezve élveztem az előadás minden nagyszerű, elragadtatott pillanatát!
Köszönöm, hogy mindezt idehozták, és láthattam ezt a kisebbfajta csodát.
Köszönet az előadóművészeknek, akik a torz tükröt oly nagy átéléssel tartották elém. Gondolatban még most is, napokkal később is tapsolok."

Egy férfi elítélt