Cserháti Zsuzsa igaz története 1.

Cserháti Zsuzsáról számtalan megemlékezés, méltatás jelent meg halála után, természetesen jóval több, mint életében bármikor. Kiadatlan rádiófelvételek, sosem hallott „csodák”, tévéinterjúk. Azon kevés művészek, előadók sorsára jutott, akiknek biztos helye van az emberek emlékezetében. Az emberi emlékezet múlandó, az előadóművészet a pillanaté. Ki lesz bálvány? Kit felednek el méltatlanul? Kit fedeznek fel halála után? Megválaszolhatatlan kérdések.
Folytatás:
http://spirithirek.blogspot.hu/p/cserhati-zsuzsa-igaz-tortenete.html 

Párnakönyv - színházi napló 1.rész

Újra él a szerelem - színházi napló 1.rész
Lévai Katalin pár évvel ezelőtt megírta életének meghatározó töredékét. A Párnakönyv a Spirit Színház produkciójában januárban kerül színre. Ám az író ebben az esetben emlékező önmagaként színre lép. A számára egyelőre idegen világról naplót vezet.
Klikk ide

Bloglavina a börtönlevélről

Olvassátok egy blog reakcióit az A fiú a tükörből...egyik börtönlevelének hatását:
A fiú a tükörből blog

A fiú a fővárosiban is visszanézett a tükörből - egy fogvatartott levele a színészekhez

Beszámoló A fiú a tükörből előadásáról a Fővárosi BV Intézetben. Cikk
Az alábbiakban az egyik FOGVATARTOTT írását közöljük, a BV engedélyével.Olvassák el, hogy milyen hatással volt egy érintettre az előadás:
EGY SZÍNIELŐADÁS ÉS VALAMI MÁS

"Összekócolt gondolatokkal, emlékek-érzések zűrzavaros kavargása közben engedtem ölembe tapsoló kezeimet az előadás végén. A rádöbbenés, a fájdalmasan kusza érzések össze-visszaságában álltam fel a székemről és nyúltam a kabátomért.
November 13-án egy előadáson voltam. Éjszakás műszak után, cirka másfél órás alvás után mentem, kóvályogtam le a kultúrterembe. Álmosan, de mégis örülve a ténynek, hogy egy kis változatosság lesz a szürke napokban. Igazán tud itt vágyni az ember egy kis értelmes, tartalmas dologra.
Megszólalt a Quimby slágere, Kiss Tibi hangjára, zenéjének ringató édes-bús ütemére elkezdődött az előadás - és valami bennem is elindult. Babonázott, lenyűgözött amit láttam, hallottam!!!
Milliónyi emlékképet, elfojtott érzést, régen eltemetett gondolatok támadtak fel bennem, bámultam az előadókat.
Anya-gyermek közti, érzelem-zsarolt, elnyomott, bűntudat kapcsolat, az apa hiánya, az élettárs csapongó, tudhatatlan, zavaros viselkedése, a nagyszülő elvesztése, a sok felgyűlő, elfojtott, dühös érzelem, a megmagyarázhatatlan és a soha meg nem magyarázott indulatok, kérdések...ez mind visszaköszönt a darabban. Egymás után rakták össze a művészek a - néha homorú, néha domború üvegszilánkokból - tükröt, amely torzan mutatja az életet. Torzan, de valóságosan. És amikor ebbe az össze"puzzlezott" tükörbe belepillantottam a lelkemmel, paralel köszönt vissza az én gyermek, ifjú múltam. Belebámultam életem torz tükrébe. Ugyanígy botladozva, tapogatózva keresgéltem én is, hogy miért is élünk, vagyunk e Földön. Ehhez még társult a Kiss Tibi-féle zene különböző ritmusú, hangszereléssel játszó csodálatos aláfestése...
Annyira magával ragadott, hogy az első felvonás végén szinte tapsolni is elflejtettem! Annyira magával ragadott a mű és az előadók művészete. Minden kalapomat-sapkámat emelgettem, dobálgattam...
A második részben is folytatódott a varázslat! Teljesen elfelejtve hol is vagyok, csak csodáltam, félve-emlékezve élveztem az előadás minden nagyszerű, elragadtatott pillanatát!
Köszönöm, hogy mindezt idehozták, és láthattam ezt a kisebbfajta csodát.
Köszönet az előadóművészeknek, akik a torz tükröt oly nagy átéléssel tartották elém. Gondolatban még most is, napokkal később is tapsolok."

Egy férfi elítélt

Malek Andrea szerint “A karneválnak” még egyáltalán nincs vége | Kultography magazine

Malek Andrea szerint “A karneválnak” még egyáltalán nincs vége | Kultography magazine

Vámpírológia

Vámpírjegyzetek - a VAMP musicalhez

 E-mail | Nyomtatás |

Szeptember 7-én és 8-án este 8 órától kerül sor Jake Perrine: VAMP, a vámpírmusical című elektronikus kortárs musicaljének szabadtéri ősbemutatójára a Városmajori Szabadtéri Színpadon, a Spirit Kamaraszínház előadásában. Összeállításunkban a vámpírok témakörét járjuk körbe, ráhangolódásképp.

Kik a vámpírok?

A köztudatban a vámpír szó misztikus, vérivó, emberforma lényt takar. Alakja erősen összeforr a vér motívumával, tekintve, hogy a vámpír (már) halott és fél-létének fenntartásához vérre van szüksége az életben maradáshoz.

A klasszikus variáció szerint a vámpírok sírjukból kikelt holtak. Bőrük sápadt, nagy szemfogaik vannak, sok esetben csúnya, gondolkozni képtelen, járkáló élőhalottak, de többségében földöntúli szépséggel, csáberővel felruházott emberszerű alakok. Olyan éjszakai lények, akik nem mehetnek ki a fényre, az éjszaka leple alatt tevékenykednek, és vagy csak úgy mehetnek be egy házban, ha bekopognak és behívják őket (pl. a görög mitológiában), vagy a különleges képességeikkel képesek akárhová bejutni, bár megszentelt földre (templomok, kápolnák) többnyire nem.

Koporsókban alszanak, félnek a napfénytől, a feszülettől, a fokhagymától és a szentelt víztől, legyőzésükhöz karót kell döfni a szívükbe, le kell vágni a fejüket és el kell égetni őket. Kilétükkel többnyire tisztában van a környezetük, de rettegnek tőlük, ezért tehetetlenül tűrik jelenlétüket.

Ilyen történetekben általában valamilyen vidéki kastélyban élő, halhatatlan várurakról van szó (Nosferatu; Vlad Tepes/Drakula-históriakör; Báthory-legenda), akik képesek befolyásolni mások akaratát. Általában emberfeletti képességeik vannak: erő, alakváltás, köddé válás, repülés, az állatok és más lények feletti uralom. Áldozatuk a harapásuktól többnyire maga is vámpírrá válik, kikelve sírjából, ahova azért temetik, mert előbb belehal a harapásba. Néhol ehhez előbb teljesen ki kell szívniuk áldozatuk vérét, és megint máshol inniuk kell a vámpír véréből is.

Vannak olyan vámpírok, akik képesek a fényben járni, és akik ellen mit sem ér a szentelt víz, a templom vagy a feszület (l.  Penge című amerikai filmtrilógia, Alkonyat-sorozat, Vámpírnaplók).

Vámpír-szótár

A vámpírizmus sikertörténete a szerepjátékos kultúra betörésével, a vámpírokat felvonultató filmek (Penge trilógia, Interjú a vámpírral, Alkonyattól pirkadatig) és a vámpírtémát népszerűsítő regényírókkal (Anne Rice, Bram Stoker, Laurell K. Hamilton, Darren Shan, J. R. Ward stb.) tört be a populáris kultúra piacára.

A vamp a gonosz, romlott, a férfiakat könyörtelenül kihasználó nőszemély elnevezése, amely az angol vampire (vámpír) csonkított változata.

A vámpírológia egy különleges új műszó, ami egy csakis a vámpírokkal foglalkozó tudományágat jelöl. Divatba Bram Stoker 1897-ben megjelent Drakulája után jött.

A vámpírizmus vámpírokkal kapcsolatos tevékenységet jelöl.

Az első magyar nyelvemlék a vámpírokról 1794-ből való: „Vampierok… az eleven embereknek véreket szopták” (NytudÉrt. 71. sz. 83). Tessedik Sámuel írja a vámpírokról 1786-ban: "Régen úgy tartották, hogy a sírbul fel-fel támadtak és az eleven embereknek véreket szopták." Jókai Mór használta a szót először a mai alakjában. A vamp kifejezés először 1882-ben tűnik föl „démoni nő; vamp” (Tóth L.: Méhek 82: Nsz).

Mára a vámpír szó összekapcsolódott a szexualitással, az emberben megbúvó állattal, a 19. század vadromantikájával és a titokzatossággal. A szerepjátékok és gótikus-fantasy filmek folyományaként a szónak valódi szubkultúrája alakult ki, ahol is „vámpíros” a hosszú fekete bőrkabát, a titokzatos viselkedés, a vadság és az agresszió is. Ezekben a szubkultúrákban a vámpírokkal kapcsolatos hiedelmek legtöbbje tovább él, gyakori szabályok, hogy a vámpírokat megöli a napfény, nappal alszanak és nem léphetnek be hívatlanul halandó otthonába; a vámpírok mindig rendkívül szépek, élethosszuk végtelen vagy többszöröse az emberi élettartamnak.

Történeti érdekességek

Az upir először 1047-ben tűnik fel először egy iratban, mely úgy hivatkozik egy orosz hercegre, mint "Upir Lichy", azaz gonosz vámpír. A szó ezután elterjedt a nyugati nyelvekben, mint vampyr, vampire, wampyr. A módosulás valószínűleg a szó elejének furcsa ejtéséből ered.

A vámpír szó elterjedése nyugaton 1725-1734-re tehető, melynek oka, hogy ebben az időben Európa tudományos világa a magyarországi – helyesebben szerb határőrvidéki – vámpíresetek hatása alatt állott. (1725-ben egy vámpír több embert megölt és megkínzott, a másik esetben pedig 22 vámpírt állítottak elő).

1748-ban megjelenik az első modern vámpírköltemény Der Vampir címmel.

Az első modern kori vámpírtörténetet Byron orvosa, John William Polidori írta 1816-ban, egy baráti költői versenyen (ugyanerre a versenyre készült Mary Shelley Frankenstein című regénye). A regényben szereplő kalandor vámpírt Byronról mintázta.

Híres vámpírtörténetek (válogatás)

• Bram Stoker - Drakula, 1897 könyv; 1931 film-Lugosi Bélával; 1992 Coppola-film
• Nosferatu - Murnau; 1922 némafilm; 1979 Herzog-film
• Vámpírok bálja - 1967 Roman Polanski-film
• Vámpír Brooklynban - 1995 Craven-film
• Drakula halott, és élvezi - 1995 Leslie Nielsennel
• Alkonyattól pirkadatig - 1996 Quentin Tarantino rendezésében és szereplésével
• Anne Rice: Vámpírkrónikák / Interjú a vámpírral; Kárhozottak királynője
• Buffy, a vámpírok réme - 1997-2003 film és filmsorozat
• Penge / Blade - 1998; 2002; 2004 amerikai filmtrilógia
• Van Helsing - 2004
• Bloodrayne - 2002-es akció/kaland videojáték; 2005 horror/fantasy film
• Underworld 2003; 2006; 2009; 2012 amerikai filmtetralógia
• Inni és élni hagyni / True Blood (Charlaine Harris könyvsorozata és az HBO saját gyártású sorozata 2008-tól)
• Vámpír könyvek (Darren Shan ifjúsági horror regénysorozat, melyből filmet is készítettek 2008-tól)
• Stephanie Meyer Alkonyat-sorozata, mely átértelmezi a hagyományos vámpír-szemléletet (romantikus, vegetáriánus vámpírok)
• Vámpírnaplók/The Vampire Diaries - 2009-ben kezdődött tévéfilm-sorozat
• Interjú a vámpírral - 1994 film
• Trevor Munson, Ron Koslow: Holdfény - Moonlight – 2007-től amerikai filmsorozat
• Vámpírok bálja musical - 1997, Magyarországon: 2006
• Mészáros-Szemenyei-Laboda-Végh: Drakula - 2007 musical a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon
• Lestat musical - Elton John
• Szomor-Miklós-Pejtsik: Báthory Erzsébet musival-opera, 2012 Margitszigeti Szabadtéri Színpad
• Jake Perrine: VAMP, a vámpírmusical - 1998, Magyarországon: 2012

*

JEGYVÁSÁRLÁS ONLINE, KEZELÉSI KÖLTSÉG NÉLKÜL AZ ELŐADÁS CÍMÉRE VAGY IDE KATTINTVA

 

A fiú a tükörből BÖRTÖNNAPLÓ 2. rész Debrecen

Ahol füst van, ott kultúra van! - Börtönnapló Makranczi Zalántól

2. rész

2012. szeptember 6. csütörtök, 09:20

Másfél évvel A fiú a tükörből című előadás bemutatója után a színészek, Makranczi Zalán és Perjés János két hónapos sorozatra indult az ország több börtönébe. Elhatározták, hogy tapasztalataikat egy börtönnaplóban osztják meg a „külvilággal.” Mert aki egyszer játszott már testközelben az „érintetteknek”, elkezdi másként látni az emberi reakciókat. 2. rész.

Börtönnapló

2012 08. 22. –Debrecen

Perjés János: Nincs közel…és tudva levő, hogy szoros házirendhez kell alkalmazkodnunk, beleilleszkedve az elítéltek napirendjébe. Láss csodát, Debrecen valahogy kilóg a sorból, csupa napsütés, kedélyesség lengi be a helyszínt. Lehet, hogy a 40 fokban megtett három órás út teszi, de szinte „elvarázsoltan” lépjük át, már szinte megszokásból a kaput. Ahogy a darabban az enyhe kábítószer hatása alatt álló fiatalok a ragasztógőztől, mi Debrecenben a „mindenre ráérünk” hangulattól emelkedünk pár centivel a föld fölé. Családias szellem, sehol a máshol megszokott drill, ez aztán sajnos az előadás mondanivalójának rovására megy. Erről Zalán részletesen beszámol.

A Hajdú-Bihar megyei börtönben 2008 nyara óta havonta tartanak különböző kulturális rendezvényeket. Gyenge-Bíró István intézményvezető elmondta, hogy a börtön részéről is fontos a kulturális megmozdulás, hiszen ezzel is elősegítik a rabok későbbi visszailleszkedését a társadalomba. Az intézet történetét olvasva érdekességként tűnik szembe, hogy 1988-ban ebben a börtönben zajlott le a magyar börtönélet első terrorcselekménye.

Makranczi Zalán szubjektív börtönbeszámolója:

Kedves Naplóm!

Börtönturnénk második állomása Debrecen. Ha hiszed, ha nem, a reggel nyolcas indulást 20 perccel lekéstem. Szombat óta romlott a részidőm. Node! Debrecenbe kéne menni, pulykakakast kéne venni, Na nem…Ha valaki nem tudná, Debrecen marha messze van Budapesttől. A 4-es úton hatványozottan. Az első jel, amire felfigyeltem, az a rengeteg kukorica, ami az utunkat szegélyezte. Naptól sárga és barna kukorica, ameddig a szem ellát. Messzire. Megállapítottam, hogy számomra a kukorica az egyik legunalmasabb növény. De tényleg. Unalmasabb, mint a KI Mit Tud-on tizedszerre meghallgatni az „Által mennék én a Tiszán ladikon”-t citera kísérettel. Ja, és ez biztos csak az én parám, de a napraforgók a föld felé néznek!!!! Ez vajon jel és nekem szól, vagy egyszerűen csak az augusztusi negyven foknak? Ilyeneken agyaltam úton Debrecen felé. A városhatárt átlépve új gondolat ütött szöget a fejembe. Debrecen, ugye az ország második legnagyobb városa Budapest után (ezért a mondatért Miskolcon, ahol születtem, jópáran az úriszék elé cipeltetnének és vízpróbának vetnének alá.). De a lényeg. Hogy viselkedik egy város, ami a második? Méltóságteljesen. Hasat be, mellkast ki, fejet fel! Tekintetet a távolba vetni, egyenes vonalú, egyenletes mozgással, iiindulj! És a hatalmas kő, beton, aszfaltmassza, gyomrában az emberekkel…áll…áll a pusztában, büszkén, fölszegett fejjel, és csak VAN! És VOLT! Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy város, amit Debrecennek hívtak. És ebben a városban áll egy börtön. Ebben a börtönben él sok-sok elítélt. Beérkezvén a nagykapun, - miután csattant mögöttünk a villanyajtó – vártunk.

A narrátor ezen a ponton Szabó Gyula hangján folytatja:

„Aztán vártunk még egy kicsinyt. Attól féltünk, tán elmarad az előjadás a nagy érdeklődés hiányában. Osztán csak béeresztettek minket, mondván: kevesebb, mint két fertályórán belül kezdhetünk színészkedni. Addig néhány fogvatartott segít motyózni. Mit ne mondjak, a két fertályóra úgy letellett, azt se mondtuk: pitymallik. Szólt a strázsa: Oda se neki, koma! Időbül rengeteg van! Mindenki annyit vár, amennyit tud! És az elítéltek rádupláztak a két szűk fertályórára.”

Itt visszaveszem a saját narrátori hangomat: az első felvonás zökkenőmentesen lement. Nők elől, fiatalok középen, öregek hátul. Nagyon figyeltek, néha kommentálták az eseményeket. Nyolcvanan lehettek. Fölöttünk – mintha régi típusú bérházban lennénk lent az udvaron – még két emeletnyi körfolyosó, minden oldalról egy tucat zárkaajtó nyílik. A probléma szünetben kezdődött. Kimentem dohányozni. Tűz nélkül. És sehol senki, akinél bármiféle tűzgyújtó eszköz lenne. Se egy kova darab, se egy nagyító, még két száraz ágat sem találtam, amit összedörzsölhettem volna. Mint megtudtam, a dolgozók közül alig dohányzik valaki. Ez egyfelől roppant becsülendő dolog…másfelől az agyamban üvöltve szólalt meg a sziréna (Tomka barátom kedvenc mondata Hegedűs Géza bácsitól). Ahol füst van, ott kultúra van! Oké, tudom, hogy ez egy börtön, de… várjunk csak, hiszen az országban szinte sehol…ebbe ne menjünk bele. Ugorgyunk! Visszabattyogtunk. A bevitt nikotin adag pontosan 0,00 mg. A világ így már nem olyan szép. Ráadásul a hátul ülő rabok közölték, hogy nem látnak. Az őrök készségesen feltessékelték őket a körfolyosóra. Ez nem volt világbajnok ötlet. Minimális őrizet alatt harminc férfi felettünk. Persze, hogy beszélgetnek. Néhányan kis fadarabok útján próbáltak meg kommunikálni velünk. Jó viccnek gondolták. Amúgy én is. Általános iskola harmadik osztályában, csak én osztályfőnökit kaptam utána. Anyukám meg csúnyán nézett. Ja, és nem volt TV nézés két hétig. Ha ez még nem lett volna elég, zajlott az élet a körletben. Ajtócsapkodás, kiabálás, ahogy kell. Ezzel se lenne baj, hiszen mi vagyunk a vendégek, alkalmazkodjunk mi, de egy „Bocs, srácok, magas művészet megy a földszinten, kicsit csendesebben már” – jól esett volna. Így tripla annyi erőbedobással, feleannyi információt tudtunk átadni a lent ülő ötven érdeklődőnek.

Engem tényleg csak azért zavarnak az ilyen dolgok, mert a nézőket kizökkentik. Minket ötven előadás után már nehéz lenne megzavarni. Lényeg a lényeg: minden erőfeszítésünk ellenére megmérettettünk és könnyűnek találtattunk. Méltóságteljes Város – Családon belüli erőszak ellen rinyáló színészek. 1-0. A világ nem váltódott meg halk pukkanással. Mi pedig a debreceniek elnéző tekintetétől kísérve (nem baj srácok, legalább megpróbáltátok) beszálltunk a kocsiba és hazaindultunk.

A teljességhez hozzátartozik, hogy jelen sorokat Budapesttől hatvan km-re egy árokparton írom. Leégett a sebváltó. Tudjuk be ennek a borúlátást. Arccal a vasútnak és a következő börtönnek! Hegyet Szegednek és metrót Debrecennek! Térey Jánosnak üzenem: János, mindent értek.

Hallgass bele a VAMP musicalbe!

2012. szeptember 7-én lesz a Városmajori Szabadtéri Színpadon a VAMP musical ősbemutatója.
Az előadás kapcsán készült már egy trailer is amit ide kattintva nézhet meg.

Katt ide

A fiú a tükörből börtönnapló 1. Tököl

és a Börtönturné elindult

Másfél évvel a Paulinyi Tamás: Bólébál című regényéből készült A fiú a tükörből című előadás bemutatója után a színészek Makranczi Zalán és Perjés János két hónapos sorozatra indult az ország több börtönébe. Elhatározták, hogy tapasztalataikat a színház hatásáról, a téma – a családon belüli erőszak – „házhoz viteléről” egy börtönnaplóban osztják meg a „külvilággal.” Mert aki egyszer játszott már testközelben az „érintetteknek”, elkezdi másként látni az emberi reakciókat.

Börtönnapló 1.

2012 08. 17. –Tököl

Perjés János: Amikor tavaly teljesen ismeretlenül felkértem Makranczi Zalánt, hogy legyen a partnerem egy családi drámában, ahol egy személyt játszunk ketten, sejtettük, hogy közös célunk lehet az emberek segítése, úgymond a szociális háló réseinek „foldozása”. Nem tagadom, hogy a „civil” nézők eleinte nehezen jöttek el a darabra, ám ha ott voltak, megváltozott lélekkel mentek haza. A legenyhébb kifejezés egy barátnőm száját hagyta el: „Milyen jó, hogy nekem szép gyerekkorom volt!” Igen, egy valódi családi pokol elevenedik meg a színpadon, szarkazmussal, hatalmas röhögésekkel, verekedéssel, halállal, gyakorlatilag harminc év küzdelemmel. A darab híre terjedt és mára – bár most budapesti helyünk épp nincs -, valahogy a befogadó színházak nem erre a témára érzékenyek, többször hívtak olyan közönség elé, akik érintettek a témában. Szolnokon pszichológusok, családsegítők konferenciáján kétszázan szorongtak a nyolcvan fő elé szánt előadáson. Utána beszélgetés, és új remény, hogy egyre többen foglalkoznak a témával. Kaposváron a Szentjakabi Romoknál majd’lebontottuk a színpadot, egy hatalmas fa alá tettük romos fotelunkat és körbeült minket a 150 néző a szabad ég alatt. Tavaly három börtön igazgatósága keresett meg, hogy játsszuk el az elítélteknek. Így lettünk a „Jó nagykövetei a bűnösök barlangjában”. Kecskeméten, ahova a „nagy sikerre való tekintettel” visszamegyünk, színjátszó kör alakult az előadás hatására.

És a nagy fordulat, a BM javaslatára a Büntetés Végrehajtási Intézetek sorra hívták meg az előadást. Elhatároztuk hát, hogy börtönnaplóban vezetjük az egyes intézetekben szerzett tapasztalatokat. Hogy mi lesz ennek a vége??

Első helyszínünk Tököl, a Fiatalkorúak Intézete. Nevével ellentétben vannak itt nagykorúak is, de a száz néző közül csak páran azok. Tudnivaló, hogy egy előadás a szabad idő teherére megy, így nem kötelező eljönni, előre fel kell iratkozni. Tökölön közel száz fiatal volt rá kíváncsi. Ez különbözött mindentől. Eleve akaratlanul más „energiával” játszik az ember a szokatlan helyszínen, de fiataloknak, pláne akik valószínűleg közvetlenül érintettek még maximálisabb figyelemmel. Itt nincs udvarias csönd egy-egy lazább pillanatnál. Ha elengeded a képzeletbeli fonalat, rögtön érződik a lankadt figyelem. Pontos közlés, feszes előadásmód kell, hogy lekösd őket. A sajtós-nevelőtiszt, Erika szerint, a fiatalokat nagyon lekötötte a történet, ráadásul legtöbbjük még nem látott színházat.

Egy részlet a Tököli Fiatalkorúak Intézetének hitvallásából: „A tököli bv. intézetben folytatott nevelés, reszocializáció számos terület érintenek. A teljesség igénye nélkül három fontos területet emelünk ki. Mindenekelőtt a fogvatartottak életviszonyának pozitív alakulására fektetjük a legnagyobb hangsúlyt. A második legfontosabb terület a fogvatartottak cselekvéseinek szabályozása, azaz olyan tevékenység formák gyakoroltatása, erősítése, amelyek hozzájárulhatnak a személyiség pozitív alakulására, fejlődésére. A harmadik szempont, amely egyben a legnehezebb feladatunk, az elítéltek értékrendjének alakítása, az ismereteik bővítése és a beilleszkedésre irányuló törekvések erősítése. Hisszük, hogy „ a szabadságuktól megfosztott személyek fogva tartásával járó sajátos munka az abban közreműködő személyzettől magas szintű erkölcsi felelősséget, érték- és normakövetést vár el.”

Makranczi Zalán szubjektív naplója:

Nehéz reggel. 7.30-kor indulunk a Thália mögül. Én már előző nap, lefekvéskor sejtem, hogy késni fogok, mert hajnalban, amikor végre ágyba jutottam - a magyar egészségügy teljes skáláját aznap este végigjárva, szembesülve minden bürokráciai elmebajjal­- az utolsó gondolatom az volt, hogy fel kéne hívni Jánost, hogy csúsztassuk el az indulást, mert gyakorlatilag már a nevem sem tudom. De közben tudtam, hogy a „büntetés végrehajtás” nem viccel, időre megy minden, mint az óramű….tehát nem lehet késni…ergo kb 10 percet késni fogok. Így is történt. Pontban 7.40-re meg is érkeztem. J Persze mindenki rám várt. A börtön PR-osa vitt minket kocsival Tökölre. Kedves volt, de beszélgetni nem volt erőm, gyakorlatilag az oda utat végigaludtam. Tököl határában ébredtem föl. A hölgy éppen azt ecsetelte, hogy itt vannak a szolgálati lakások a dolgozóknak. Uhh. A börtöntől pár száz méterre. Lehet, hogy én megtébolyodnék. Már Kecskeméten is problémát okozott a 6. évben, hogy a színház mellett lakom, így nem látok a városból semmit….és börtönben dolgozni, nem olyan, mint színésznek lenni….bár lehet, hogy erről sokan mást gondolnak. J Jobban áttanulmányozva a problémát: van hasonlóság. Sok. Amerikai tudósok sorba állították pár éve a legmegterhelőbb szakmákat – mind a mentális, mind a fizikális igénybevételt figyelembe véve – a sorban a második, találjátok ki mi lett. Bingo! Rögtön a bányász után, a színész következik!!!! Na, ez a rock ’n roll! Lépjünk tovább! Odaérve kiderült, hogy a mondás nem állja meg a helyét, miszerint: „A börtönből csak kijutni nehéz.” Ide bejutni is. Pont a váltásnál értünk oda. 3 cigi pont belefért. J Tudjátok, hogy a börtön az egyetlen közintézmény, ahol lehet dohányozni? Persze csak a raboknak. J de „ugorgyunk”, ahogy Pósalaki bácsi mondaná. Villámgyorsan fölállítottuk a díszletet – direkt úgy lett kitalálva, hogy akár egy wc előtt is tudjunk játszani – és már jöttek is a nézők. Írnám, hogy elítéltek, de nekünk ők nézők. Ahogy átlépjük a börtönkaput kifelé, már nekünk is elítéltek, de odabent nézők. Se többek, se kevesebbek. Azt hiszem azért nagyon nehéz börtönben játszani, mert a nézőtéren csak egyenruhások ülnek – vagy ilyenek, vagy olyanok – és ettől nagyon nehéz elvonatkoztatni. Pláne nekem, akit mindenfajta bélyeg, megkülönböztető jelzés, cédula zsigerileg taszít. Ráadásul 16-24 éves a nézők többsége. Rájuk nézve az elején, még nem tudom, ki az, aki csak ki akart jönni a cellából, ki az, akit tényleg érdekel. De akkor is…nagyon fiatalok. Hátul, az utolsó két sorban ül a 40-50-es korosztály…(Que??? Ez nem fiatalkorúak börtöne? Na, ezt el is felejtettem megkérdezni.) Ők a rutinosak. Tudják, hogy ilyenkor hátul jobb. Elől megy a hepaj, bizonygatnak egymásnak, „emberkednek” egymás előtt…amennyit lehet, illetve amennyit enged az őr. Az előadás szinte néma csöndben megy le. Elől két srác látványosan destruál, de 10 perc után levettem, hogy a társaságban ők a hivatásos destruálók…tőlük már mindenki ezt várja el. A második felvonás alatt az egyik első sorban ülő fiú elkezdte kommentálni az eseményeket. Megálltam. Nekem az tanították, hogy ami ott és akkor történik a színházban, az meg vagyon történve, tehát, ha mindenki látja és hallja, viszont a színész nem reagál, akkor joggal kérdezheti a néző, hogy: „EZ HÜLYE, VAGY SÜKET?” Megkérdeztem, hogy mi van, ő azt mondta zavartan:

-         Nem tudom.

-         Nyugi én se, csak tapogatózom.

Ahogy Vonnegut mester mondja: Hát így. Viszont sokkal oldottabb lett a hangulat. Ismét megvoltak azok a pontok, ahol egy vörös vonalat látok a lelki szemeim előtt, valamelyik néző irányába, vagyis láttam, amikor egy-egy mondat betalált. És közben az arcizmuk sem rezdült. Kíváncsi vagyok, hogy beszélgetnek-e utána- nem is az előadásról, elég arról az élményről, amit az előadás előidézett bennük. Egyáltalán előhozott-e valami régi sérelmet, megoldatlan problémát? Hiszen amúgy is a célunk a probléma felmutatása, hogy igenis van családon belüli erőszak, hogy igenis annak rengeteg formája van, ismerős a képlet? A megoldás nem a mi feladatunk. Arra ott vannak a rokonok, barátok, szakember…ha vannak…És ha valaki a perifériára kerül? Neki van esélye? Sír a társadalom, hogy napi kb.8000 Ft- ba kerül egy elítélt eltartása. „Grrrrr! A mi pénzünkből!!! Grrr!!!! „ Ja. És plusz 3000 ezerbe kerülne, az ember köré egy olyan szociális hálót kiépíteni, hogy a börtönből kilépve, ne találja magát egy évvel később pont ugyanott. Na, erre mit mondanak a fanyalgók?

„ -Persze, de azt a háromezret is én fizetem.

– Igen öcsém, viszont a megélhetési és egyéb bűnözés a felére esne vissza 10 éven belül.

-         10 év? Én már akkor nem is élek, hol nem szarom le?

-         Értem, de akkor a több mint ezer éves múltra visszatekintő székely rovásírásos pólódat, amin azt hirdeted, hogy vesszen Trianon, légyszi’ inkább add egy hajléktalannak, mert értem én, hogy visszafelé működik a 100 és az 1000 év is, előre felé viszont a 10 se, viszont akkor ki is a magyar kettőnk közül?”

Bocs. Ez kiszakadt belőlem. De tényleg ezt hozza elő belőlem, amikor bent járok. Nézem az arcokat, akik visszanéznek, megköszönik, hogy ott voltunk és nem hülyének néztük őket, hanem egy szar helyzetben levő érző embernek, akinek szintén van igény a jóra és a tisztaságra…csak nem adatik meg. Ezek az emberek nem jönnek oda, nem szorongatják a kezünket, nem hálálkodnak…csak a végső tapsnál összeakad a tekintetünk. Ő bólint, én bólintok. Ennyi. Az ügy le van rendezve. És a dolgok tényleg ennyire egyszerűek.”

Természetesen a Turay Ida Színház Spirit Kamaraszínháza örömmel előadja a darabot bárhol az országban „nyilvánosan” is.

Spirit Színház blog: A mizantróp Budapesten augusztus 23, Városmajor

Spirit Színház blog: A mizantróp Budapesten augusztus 23, Városmajor: Perczel Enikő dramaturg nevezte barátait, a Spirit Színház "A mizantróp" előadásának szereplőit így: "kitartó munkával gondosan összeválo...

A mizantróp Budapesten augusztus 23, Városmajor

Perczel Enikő dramaturg nevezte barátait, a Spirit Színház "A mizantróp" előadásának szereplőit így: "kitartó munkával gondosan összeválogatott csürhe." Erre a több társulatból összegyűlt művészek roppant büszkék, terveik szerint még sokáig húzzák együtt a csürhe szekerét.

A mizantróp éppen vidéki körúton jár, az eddigi tapasztalatokról és a darabértelmezésről Kovács Hajnalka kérdezte Szinetár Dórát, aki Céliméne alakítója és Perjés Jánost, aki Oronte-ot játssza.

A Quimby dalaival aktuálisabbá lehet tenni Moliere darabját?
P.J.: Úgy döntöttem, hogy ezekkel a dalokkal adjuk elő a színművet, és eddig igazolt is a közönség. A korábban színre vitt előadásainkkal is megpróbáltuk a színházat közelebb vinni a fiatalokhoz, illetve becsalogatni őket egy-egy komolyabb mondanivalójú darabra. Moliére drámái amellett, hogy nevettetnek, mindig úgy tartanak tükröt elénk, hogy kénytelenek legyünk szembesülni hibáinkkal. Legyen az kicsinyesség, önfejűség, gyarlóság.

Hogyan nyúltak ezúttal A mizantróphoz?
Sz.D.: Minden jó színdarabról elmondható: amellett, hogy a néző sír, nevet, felismeri magát a szereplőkben. Azt hiszem kicsit szerethetőbbek a mi figuráink, mint általában a Mizantróp előadások szereplői. Megpróbáltuk megkeresni a történetnben, hogy mitől lesz valaki embergyűlölő, miként kerül két vagy több ember egy ilyen különös viszonyrendszer hálójába. Nem volt nehéz felfedezni a saját életünkkel való párhuzamot, megérezni, miként jutunk el egy adott pontra, ahonnan nincs visszaút és miért követünk el drámai vétséget. Az eddigi három előadásunkat nagyon jól vette a közönség. Kicsit nyugati mintára, az eddigiek előbemutatók voltak, a szabadtéri budapesti bemutató augusztus 23-án lesz a Városmajori Szabadtéri Színpadon. Majd október 28-án a Millenáris Teátrumba költözünk, ahol havi két előadást játszunk. Jegyeket már most lehet kapni és úgy tudom, hogy szerencsére nagy az érdeklődés. A szentendrei előadás idejére megjelent az előadás zenei anyaga is CD-n.

Főként a fiatal generációt célozzátok meg?
P.J.: Minden emberhez szeretnénk szólni Moliére archetípusain keresztül. Ők örökérvényűek és nagyon pontos rajzot mutatnak a mi korunkról is.

Sz.D.: Őket segíti a zene, ami élőben szólal meg, illeszkedik a drámai pontokhoz, a Quimby és a színészek valódi produkciója A mizantróp. Az előadás ettől persze nem lett musical, a dalok nem viszik előre a cselekményt, inkább feloldják a jelenetek feszültségét, általa könnyebben meg lehet emészteni a látottakat.

Mennyiben értelmeztétek újra a darabot?
Sz.D. Nem értelmeztük újra, nem lett alternatív, sem kísérletező jellegű az előadás. Próbáltam az ismerőseimnek elmagyarázni, hogy ez nem egy rendhagyó színházi előadás, semmi furcsa, obszcén vagy érthetetlen nincs benne, egyszerűen csak járjuk vele az országot és nemsokára kőszínházi körülmények között lesz látható.

Az első VAMP trailer!

Megérkezett a VAMP musical trailer!

Majdnem 4 perces trailer készült a VAMP vámpír musical kapcsán. 2012. szeptember 7-én lesz a Városmajori Szabadtéri Színpadon a VAMP musical ősbemutatója.

A Turay Ida Színház Spirit Kamaraszínházának előadása. Magyarországi ősbemutató!

Alexandra egyedül tölti szürke hétköznapjait és éjszakáit ódon házának mélyén, mígnem egy este meglátogatják régi tanítványai, a három – azóta felnőtt – gyermek, kik valaha titkon házában töltötték szabadidejüket. A vendégség új színt hoz Alexandra életébe, fájdalmait és csalódásait maga mögött hagyja, ám az éjszakát szinte észrevétlenül megfertőzi a fiatalok között megbúvó sok ellentét, melyek egyre inkább felszínre kerülnek, míg végül vendéglátójuk titkáról is lerántják a leplet. Amint ráébrednek, hogy Alexandra valójában vámpír, lassan mindhármukat megérinti az örök fiatalság ígérete, melynek néha még a legerősebbek sem tudnak ellenállni. Egész éjszakát átívelő intrikába kezdenek, hogy megszerezhessék a sötétség ajándékát. Egyikük sem sejti még, mi vár rájuk…

Zenés előadás, mely feszegeti a határvonalat opera, musical és prózai színház között!

ONLINE JEGYVÁSÁRLÁSHOZ KATTINTSON IDE!

Szereposztás:
Alexandra: Vásári Mónika
Simon: Lőrincz Levente
Rosemary: Perei Zsuzsanna
Carmine: Berecz György

Zene és dalszöveg: Jake Perrine
Fordító: Galambos Attila
Jelmeztervező: Rományi Nóra
Díszlettervező: Árva Nóra
Produkciós vezető: Mohácsi Nóra

Rendező: Lőrincz Levente
Producer: Perjés János

Spirit Színház - Nyári előadások és a jövő évad bemutatói

A mizantróp című produkciót több nyári helyszínen is játssza a Spirit Színház; a Quimby dalaival, Szinetár Dóra és Makranczi Zalán főszereplésével előadott darab ősztől Budapesten is látható.
A színház programja szerint A mizantróp augusztus 3-án a Szentendrei Nyári Játékokon, augusztus 9-én a szarvasi Víziszínpadon, augusztus 11-én a győri Barokk Napokon, augusztus 15-én az Agria Játékokon, augusztus 23-án és 24-én pedig a Városmajori Szabadtéri Színpadon látható. A Moliere műve alapján született előadás zenei anyaga hamarosan lemezen is megjelenik - áll a Turay Ida Színház Kamaraszínházaként működő Spirit Színház közleményében.
Mint írták, a Spirit Színház A fiú a tükörből című előadása a családon belüli erőszak témáját dolgozta fel. A darab augusztusban "börtönturnéra" indul: két hónapig járják az előadással a büntetés-végrehajtási intézeteket. A produkció Budapesten továbbra is látható lesz.
A Biff evangéliuma című regényből készült Haverom a Messiás című előadás július 19-én Fonyódligeten látható. A Vamp, a vámpírmusical című produkció ősbemutatóját a Városmajori Szabadtéri Színpadon tartják, a darab szeptember 7-én és 8-án látható. A Vásári Mónika címszereplésével bemutatott előadás, Lőrincz Levente rendezése a szabadtéri premier után a József Attila Színház nagyszínpadára költözik.
A következő évadban Emberek - jelmezek szlogennel a Spirit Színház az emberi kapcsolatok fontosságára, az emberség megtartására hívja fel a figyelmet. Októberben a Könyvadaptációk színpadon sorozat részeként Térey János Paulus című művét mutatják be, az előadásban a vers, a zene, a tánc egyenrangú szerepet tölt be. A feldolgozást Perczel Enikő dramaturg készíti el Makranczi Zalán és Perjés János számára. A produkcióban fontos szerepet kap Gergye Krisztián táncos-koreográfus és Hoffmann Adrienn, a MU Terminal egyik alapítója.
Szintén októberben készül el és indul országjáró útjára a Blaha Lujza életéről szóló zenés színmű. A főszerepet Csomor Csilla játssza, a rendező Bezerédi Zoltán.
November 17-én a Rózsavölgyi Szalon ad otthont a Lévai Katalin Párnakönyv című művéből készült előadásnak, amelyben a szerző saját magát alakítja. A darab egy "rendszerváltó" szerelem története, az egykori szerelmespárt Gáspár Kata és Kedvek Richard játssza.
A Mikroszkóp Színpadon mutatják be 2013. január 25-én Pataki Éva zenés játékát két legendás díva barátságáról. Az Edith és Marlene című darabban Edith Piafot Szinetár Dóra, Marlene Dietrichet Horváth Lili alakítja, mellettük Kolti Helga és Czvetkó Sándor játszik még a produkcióban, amelynek rendezője Bereczki Zoltán.
A színház májusi ősbemutatója Bori Tamás rendezésében készül Szepes Mária Emberek, jelmezek című életrajzi regényéből. Szepes Máriát különböző életkoraiban Malek Andrea és a tervek szerint Béres Ilona játssza. Tavaszi bemutatónak tervezik Czukor Balázs színdarabját is, amely egy női sors drámáját mutatja be.
(MTI)

A fiú a tükörből a POSZT OFF programján

A fiú a tükörből
avagy színházzal a családi erőszak ellen

Színész:
Tamás I., a mindenkori - Makranczi Zalán
Tamás II., az Író - Perjés János

Jelmez: Mohácsi Nóra
Zenei vezető: Kutik Rezső, Bori Tamás
Közreműködő: Papadimitriu Athina (hangfelvételről)
Zene: Quimby
A színdarab értékelése: 1/10 (1 szavazat)

Előadás időpontok: SZÉCHENYI TÉR - MAGYAR TEÁTRUM SÁTOR - Pécs
június 15. (péntek) 21:00


Ismertető:

Játék az elveszített gyermekkorért, a családi összetartozásért a függőségek világában, családon belüli erőszak ellen. A tragikomikus, fénnyel és sötéttel egy időben játszó, egyszerre spirituális és realista történet hitet tanít a reménytelenségben és a céltalanságban, hitet abban, hogy minden túlélhető és megszerethető. Egy családi pokol sírós-nevettetős bemutatása, filmszerű epizódokkal, melyek végén talán a néző is választ kap a kérdésre: "van olyan gyerek, aki minden nyomorúságot túlél?"

Önéletrajzi ihletésű mű, aminek erejét a tragikomikus élethelyzetek panaszosbeletörődős, sírós-nevettetős bemutatása adja. A kisgyerekből felnőtté érő főszereplő sorsa szinte tipikus. Hogyan válnak el a szülők és marad mégis egy lakásban a család, hogyan válik az anya alkoholistává, hogyan próbálja a fiú menteni a veszekedéseket, a verekedéseket, s mindezt titkolni a külvilág elől. A bizarr fordulók közben nagyobb, közös múltunk is megelevenedik. A politikától mentesen, mégis ismerős realizmussal élhetjük át a hatvanas, hetvenes évek hangulatát. A színpadi játék megoldása különös, egy monológ - két hangra. A mostani Író (Perjés János játssza) megérkezik ősei üres vidéki házába, azzal a szándékkal, hogy felelevenítve emlékeit, leszámoljon múltja és lelke "démonaival". Felidéződik gyermekkora, önálló életre kel mindenkori saját maga, így újból átéli a katartikus élményeket. A mindenkori Tamás (akit Makranczi Zalán alakít) és a visszaemlékező mostani Író végig járja a gyermekkortól az utat újra, "teli lommal, teli emlékkel, teli halottal". Közös játékukban megelevenednek a történet szereplői: a Nagymama, az Anya, az Apa, sőt még a kutya is. A darab végére - remélhetőleg - a terápiás hatás sem marad el, ami az Író hite szerint "élőre és holtra egyaránt kiterjed, adott esetben jól járhat a néző is". A darab hitet adhat a hasonló cipőkben járóknak, hogy minden túlélhető és megszerethető.

Még egy évig színpadon a BIFF evangéliuma: HAVEROM A MESSIÁS!

Tavaly novemberben egyedül a Spirit Színház kapta meg Chris Moore: Biff evangéliuma c. regényének színpadi adaptációs jogát, kizárólag hat hónapra. A kanadai jogtulajdonos filmgyártó vállalat azonban az előadás színvonalára, sikerére és a mondanivaló fontosságára való tekintettel egy évvel meghosszabbította a játszási jogot. Így 2013 június 30-ig biztosan műsoron marad Pesten az előadás. Ezzel egy időben már nyáron szívesen országszerte bemutatják a darabot a fiúk.

A mizantróp fiú csapata a Szerencseszombat forgatásán

Az első VAMP fotó

Így készül A mizantróp – Próbanapló 2.

A Mizantróp 40 évvel ezelőtti Madách Kamaraszínházbeli bemutatóját számos kritika bírálta, a bemutató körül hatalmas vihar keletkezett, amely a klasszikusok aktualitásának, a korszerűsítés szabadságának vitájává nőtte ki magát. Akkor a darab fordítója, Mészöly Dezső és a főszereplő Gábor Miklós mondta el véleményét a klasszikus mű és a mai nézőhöz szóló előadás viszonyáról, a nagyszerű „szörnyetegről” Alcestről és az őt kiegészítő, jellemének másik feleként aposztrofálható Philintről. Mai cikkünkben a Turay Ida Színház Spirit Kamaraszínházának késülő bemutatójáról beszél a két szerep alakítója: Makranczi Zalán és Jászberényi Gábor. Naplósorozatunk az előkészületektől a premierig követi az eseményeket.

„Annyi minden bajjal kell még megküzdenem,
Plusz még itt van a nyakamba varrva egy lefejezett szerelem.
Tükröm, tükröm, tükröm
Mondd meg nékem, kellett-e ez nekem.”

- A mizantróp szinte állandóan színen van. Miben tudtok újat mondani, ami miatt érdemes bemutatni és amitől érdemes lesz ezt is megnézni?

M.Z. Érdekes, hogy a Mizantróp mindig aktuális, érdekes és egyben elgondolkodtató is. Most elég, ha az ember körbenéz Európában. Hihetetlen, ami folyik. Az elégedetlenkedés szintje már-már háború előtti időket idéz (remélem nem veszett el bennem egy jós). Magyarországról az utóbbi tíz évben, több tízezer ember ment el külföldre. Az Alceste-effektus (nevezzük most így), már nem csak egy elszigetelt, réteg jelenség. Manapság már szinte kortünet.

J.G. Az alkotóktól. Egy darabot az alkotók tesznek újjá, és aktuálissá. Nem a kor, nem a politika, nem a közízlés.
Logikusan tök más előadást csinálunk, mint egy másik társulat, hiszen ők nem mi vagyunk. Értelem szerűen máshogy gondolkodunk a világról, a színházról, és ez így van jól. A színházcsinálás legérdekesebb része, hogy különböző emberek hozzák létre. Szóval az előadást miattunk érdemes megnézni. Remek csapat. Nagyszerű emberek.
Különlegessége a csapatnak, hogy azért szerveződött össze, hogy valamiről közösen gondolkodjon. A csapat minden tagja különböző társulatoknál játszik, máshonnan keresi meg a pénzét, mégis úgy éreztük, amikor Tomka (Bori Tamás rendező) felkért minket, hogy ez most valami más. Valami olyan volt a levegőben, ami miatt nem lehetett nem elvállalni. Egészen biztos, hogy ez az előadáson is meglátszik majd. Elképesztő kíváncsisággal figyeljük egymás munkáját.

- Kinek szól a Ti előadásotok?

M.Z.Ez egy rendezőnek szóló kérdés. Én megpróbálok mindenkihez szólni.

J.G. Mindenkinek aki eljön megnézni. Félreértés ne essék, ez egy vígjáték, elképesztően jó humorral, és iszonyú mély rétegekkel. Aki szórakozni akar az majd szórakozni fog, aki gondolkodni az pedig majd gondolkodni. Nem mintha a kettőt nem lehetne egyszerre csinálni. Sőt, azt hiszem a mi előadásunk pont ilyen. Szórakozva gondolkodni és gondolkodva szórakozni. Mindig belekeveredek…

- Te a mizantróp, Alceste- t játszod. Mi ad lehetőséget egy ilyen karakternek a "túléléshez" egy olyan közegben, mint amiben a darab játszódik?

M.Z. Alceste-t én úgy látom, mintha kicsit a XVIII. század Doktor House-a lenne. Iszik, cinikus, mindenkit bánt, mindenki vonzódik hozzá valamilyen szinten, igaza van és mégse. Azt hiszem, túlteng benne az önsajnálat. És ez lesz a veszte.

J.G. A világban nem karakterek, hanem emberek élnek.
Mindenki túlélési mechanizmusok szerint próbál kezelni különféle élethelyzeteket.
Van, aki konfrontálódik, van, aki pedig megpróbálja elkerülni a konfliktust, az általam játszott Philinte talán az utóbbi, természetesen ez bennem is megtalálható, ahogy a fordítottja is. Ettől még nem emberbarát, vagy embergyűlölő. Ráadásul az élet élésére nincs recept. Én legalábbis még nem olvastam, de ha van, akkor küldjétek el nekem is, szívesen áttanulmányoznám.

- Kortalanul korhű az előadás. A Te Alcested mit mond a mának?

M.Z. Az ember csak akkor nyissa ki a száját, ha az a hobbija, hogy vágja maga alatt a fát. Egyébként inkább maradjon csendben, bólogasson, mint a birka és élete célja legyen a teljes egyetértés. Ez elég mai mondanivaló?

J.G. Magamból. Minden szerep a színész személyiségéből születik meg. Ez nem a korhűségtől, vagy a darabtól függ. Magamra kell aktualizálnom a szerepet, hogy valóban közölni tudjak. Akad bőven az életemre rímelő szituáció a történetben.

- Sokféle tradíciójú színházon felnőtt színészek gyűltek össze. Hogy találjátok meg a közös hangot?

M.Z. De vannak közös pontok is. Mindannyian szeretjük a színházat, mindannyian nagy adag közlési vággyal rendelkezünk és mindannyian kellően hülyék vagyunk, hogy közöljünk is.

Figyelünk egymásra. Szerintem egy jó előadás titka ez. Figyelem és együtt játszás. Ezek nélkül nem érdemes színésznek lenni, az ember ezek nélkül csak automata. Bemegy, elmondja a szöveget, néz így úgy, csinál ezt-azt, semmi értelme.
Rizikós dolog a partnereddel játszani, Magyarországon nem is gyakori, tisztelet a kivételnek.
Rengeteg olyan színésszel találkoztam, aki a falhoz beszélve is eljátssza a szerepet, nagyon jól és hitelesen, csakhogy a színház nem egyéni műfaj, és legkevésbé nem verseny. A megismételhetetlenség élményét csak az együtt játszók teremthetik meg.

- Miben segíti, erősíti a Quimby zenéje a darab mondanivalóját?

M.Z. Kiss Tibi maga Alceste. Az összes tépelődésével, önellentmondásával, cinizmusával és intellektusával...hm...lehet, hogy neki kéne inkább Alcestet játszania...:-)

J.G. Minden előadás szerves része a zene. Kis Tibi édesbús dalai hátborzongatóan jól passzolnak az előadásba. Talán mert egyszerre kilátástalan és életvidám, nem is tudom. Valami lényegi dolgot fog meg, valamit amit mi is keresünk, amit Alceste is keres. Nem tudom.
Elképesztő atmoszféra.
Mintha a lét és nem lét szélén egy balkáni vándorcirkusz az életről énekelne.

A MIZANTRÓP

Dramaturg: Perczel Enikő

Színpadra alkalmazta: Bori Tamás

Zene: Kiss Tibor (Quimby)

Díszlet - jelmez: Árva Nóra

Rendezőasszisztens: Herpai Rita

Produkciós vezető: Mohácsi Nóra

Rendező: Bori Tamás

Szereposztás:

Alceste Makranczi Zalán

Céliméne, Alceste szerelmese Szinetár Dóra

Philinte, Alceste barátja Jászberényi Gábor

Oronte, Céliméne szerelmese Perjés János

Arsinoé, Céliméne barátnője Kolti Helga

Éliante, Céliméne unokahúga Szendi Szilvi

Clitandre Szabó J. Viktor

Du Bois,Tiszt Széplaky Géza

Acaste; zenész (harmonika) Szabó Ádám

Baszk; zenész (gitár) Kutik Rezső

Előadások időpontja és helyszíne:

2012 június 21. (csütörtök) 18:00 Maglód, Művelődési Ház

2012 június 27. (szerda) 20:30 Kőszegi Várszínház

2012 július 2.(hétfő) 20.30 Szeged, IH Rendezvényközpont

2012 augusztus 03. (péntek) 20:30 Szentedrei Nyári Játékok

2012 augusztus 09. (csütörtök) 20:00 Szarvas, Vízi Színpad

2012 augusztus 11. (szombat) 20:00 Győr, Barokk Napok

2012 augusztus 15. (szerda) 20:00 Egri Várszínház, AGRIAI JÁTÉKOK

2012 augusztus 23. (csütörtök) 20:00 Városmajori Szabadtéri Színpad

Budapesti, Szabadtéri Bemutató

2012 augusztus 24. (péntek) 20:00 Városmajori Szabadtéri Színpad Jegyvásárlás

2012 szeptember 30. (vasárnap) 18:00 Erzsébetligeti Színház

A Haverom a Messiás visszajelzés és reakciók itt!

Kedves alkotók!
Tegnap anélkül, hogy beszéltünk volna az előadásról, feltettem néhány kérdést a 7-es vegyes csoportjaimnak (Mindnyájan látták a darabot egy Pest megyei kisváros művelődési házában). Írásban válaszoltak, név nélkül.
30-ból 21 elítélő, és 7 elfogadó vélemény született.
Néhány sokat mondó gyermeki vélemény:
1. Tetszett, mert… Nem tetszett, mert…
…vicces volt….mert volt benne verekedés…poénos volt…
…csak káromkodással próbáltak viccesek lenni….egy bibliai eredetű történetet kiparodizáltak,de szerintem felháborító volt…érthetetlen, trágár, gusztustalan volt…. amit értettem, az is alpári volt…….durván adták elő a nemi közösülést….

2. Szerinted tetszett azoknak, akik hisznek Istenben?
……szerintem ez istenkáromlás volt…..nem!......trágár módon dolgoz fel bibliai történet…

3. Szerinted tetszett azoknak, akik nem hisznek Istenben?
…..előadásnak is szörnyű volt…..én nem hiszek Istenben, de ez nagyon durva produkció volt….igen, akik nem szeretik Istent, röhögtek az egészen….

4. Közelebb hozta Jézust a nézőkhöz?
….nem!!!...azok, akik nem hittek Jézusban, csak még erősödött az érzés……nem, taszító….Milyen Jézust? Volt szó Jézusról??.....ezen nem, mert tudatlan, bunkó,paraszt volt….
5. Megnéznél még egy ilyen előadást?
……Nem!...Neeeeeeeeeem!...NEM!.​..rossz volt, és ízléstelen…előadásnak nem mondanám….semmi képpen, ez Istenre nézve szégyen…Soha életemben…

6. Kedvet kaptál ettől a színházba járáshoz?
….máshova talán, a ide soha….máshol talán nem lesznek benne ilyen szavak…

7. Szerinted mit akartak közölni az alkotók ezzel a darabbal?
….Nem tudom, mert ez a darab hülyeség volt…..azt, hogy higgyél Istenben, de nem jött össze nekik…..nekem semmi jó, hasznos nem jött le….rossz értelmezés, színvonal alatti…..

Meglepően érett vélemények! Úgy látszik a kétezer éves erkölcsi normákat egyelőre nem sikerült kiölni az ifjúság nagy részéből. Függetlenül attól, hogy hívők, avagy sem. A 30 írás nálam megtekinthető.

Hiába való az igyekezetetek! Nem sikerült a mételyezés! A jó érzésű, normális erkölcsű embereket nem tudjátok befolyásolni!
Hasonló a hasonlónak örül. Örüljetek egymásnak, mi meg igyekszünk legközelebb nem belefutni egy ilyen baklövésbe...
Csaba Károlyné
osztályfőnök
...
Bővebben
Tetszik · · május 22., 15:59
Haverom a Messiás (Biff evangéliuma színpadon) Kedves Tanárnő!
Soha nem szoktam ilyen levelekre válaszolni, ez esetben kivételt teszek. Mégpedig azért, mert riasztónak tartom azt a szellemiséget, amit sugall.
Magam igen konzervatív, keresztény családból jövök, anyai nagypapám testvére az esztergomi Ferences Gimnázium igazgatója volt több mint harminc évig. Nyaranta ő nevelt és alakította az ízlésemet. Nálánál nyitottabb szellemű emberrel azóta is kevéssel találkoztam. Ezt csak a tisztán látás végett.
A pedagógiáról szintén van valamennyi fogalmam, ugyanis édesanyám pedagógus, magam pedig a színház mellett több mint másfél évtizede tanítok is. És tudja, az elképzelhetetlen, hogy a tanítványaimat elvigyem egy olyan előadásra, amit előtte nem néztem meg. (erre lett volna alkalma, hiszen a Thália Színházban és a Millenáris Teátrumban rendszeresen, ráadásul meglehetős sikerrel játszuk a darabot)
Ám ön (vagy váltsak az ön által használt fraternizáló tegeződésre?) nem csak az előadással nincs tisztában, hanem az alapjául szolgáló világhírű regénnyel sem.
Ez a mű ugyanis nem a biblia feldolgozása. A könyv (akárcsak az előadás) pont azt a harminc évet dolgozza fel, amiről nem szól a szentírás. Mint ilyen, természetesen fikció. Mint ahogy minden művészeti alkotás az. Ön tudja, hogy pontosan mi történt a kisded Jézussal eladdig, amíg felnőtt férfiként hirdetni kezdte az igét, megreformálta a vallást, majd vére által megváltotta bűneinket? Én nem. Pedig elég régóta és elég behatóan foglalkozom vallásfilozófiával. A szerző (ön által blaszfémnek tartott) alaptézise mindössze annyi, hogy még Isten fia is csak a barátság és a szeretet fényében válhatott azzá, akivé.
Az előadás szünetében ön és kollégái dühösen elhagyták a színháztermet, az öltözőből számunkra is, a gyerekek számára is jól hallhatóan kikérve maguknak az egészet. Majd a második részre nem is jöttek vissza. A gyerekek igen. Nos, ha én trágárnak, perverznek, vagy a gyerekekre bármi módon károsnak ítélek meg egy előadást, akkor hazaviszem őket. Ön, önök nem ezt tették. Önök egyedül hagyták őket, (a gyerekek a tanári kontroll alól felszabadulva ki-be rohangáltak, hangoskodtak és egymásnak szerepeltek) miközben kollégáival egymás előtt bizonygatták vélt, vagy valós felháborodásukat. Mindezt bizonyára a keresztényi szeretet és megbocsájtás jegyében.
A „durván előadott nemi közösülés”. Az egész előadásban nincs egyetlen közösülés sem előadva. Se durván, se könnyedén. Ugyanis az utolsó egy percig egyáltalán nincs női szereplőnk. A szex, mint olyan, összesen (úgy is mint létezésünk feltétele) kétszer kerül szóba három óra alatt. Mindig Biff vonatkozásában. (ha ennél zaftosabbat akarna olvasni, üsse fel a Bibliát és keresse meg a Mária Magdolna életére és foglalkozására vonatkozó passzusokat – hogy a legújabb Bibliatörténeti kutatások eredményeiről ne is beszéljünk)
A kérdések egyértelmű sugalmazását inkább nem véleményezném.
A levél-végi, – személyeskedéstől sem mentes – bekezdését viszont igen.
Alkotótársaim nevében is kikérem magamnak a feltételezést, hogy „mételyezni” akarnánk. Elég sok időnk és munkánk fekszik abban, hogy gondolatébresztő előadásokat hozzunk létre. Ami természetesen sokkal síkosabb jég, mint bevett dogmákat szajkózni. De az Isten szerelmére, az van a plakátra írva, hogy „Haverom a Messiás”. Egy ilyen cím kapcsán (ha már mindennemű felkészülést elmulasztott a dologgal kapcsolatban) hogy kérheti számon rajtunk pl. Zeffirelli Názáreti Jézusát? Ami egyébiránt nagyszerű film, szívből szeretem, csak értelmetlen dolog a gyümölcstortát a sült oldalassal összehasonlítani. Pedig mindkettő jó, csak épp különböznek. A gyerekeinknek segítenünk kell, hogy a gondolkodásuk, ízlésük kialakuljon. Ehhez támpontokat, tudást és szeretetet tudunk adni nekik. (ajánlom figyelmébe Pál Apostol levelét) Önnel ellentétben azt gondolom, hogy az irónia ennek nem gátja, hanem az egyik lehetséges útja. (gondolatmenete kapcsán pl. a Brian élete c. film sem készülhetett volna el) A könyv és az előadás a kereszténység kapcsán érinti a többi világvallást és vizsgálja, hogy mit olvasztott, olvaszthatott ezekből magába. Kétségkívül szabadon és humorral, de soha nem bántón.
A darabot magam is középiskolás korosztálytól felfelé ajánlanám, de a nézőket sem mi szerveztük. (mi egy meghívásnak eleget téve örömmel jöttünk Maglódra) De semmiképp nem gondolom, hogy egy hetedikes gyerek ne lenne képes megérteni, feltéve ha a felmerülő kérdéseire választ kap – például a tanárától. A vallás, az erkölcs és a morál pedig a lelkünkben van, nem pedig bármiféle egyház intézményesített formájában. A mereven értelmezett dogmák miatt a világ legszebb eszméi jegyében is emberek millióit pusztították már el. Elég, ha pl. a keresztes háborúkra gondol.
A „Hasonló a hasonlónak örül. Örüljetek egymásnak” kezdetű szeretet-teljes sorait mindezek fényében ugyancsak nem véleményezném.

Bori Tamás
színművész
Perjés János
a produkció vezetője
Széplaky Géza
Szabó J.Viktor
színészek
május 23., 21:02 · Nem tetszik · 13


Ildikó Csaba Tisztelt alkotók!
csütörtök, 17:10 · Tetszik · 1


Ildikó Csaba Az előadáson (szerencsére) nem vehettem részt. A gyerekektől értesültem a felháborító
csütörtök, 17:12 · Tetszik


Ildikó Csaba jelenetekről. Vallásos, templomba járó nem vagyok, de hiszem, hogy a "kerüljünk közelebb az ifjúsághoz" elmélet leple alatt a "művészek", bálványokat döntögetnek, mítoszokat gyaláznak. Ma már fél az ember színházba menni. Önök azt hiszik, attól modernek, hogy közönségesek, alpáriak. Ez még a gyerekeknek is sok volt, amint látja. Nem sugalltam semmit. Név nélkül kértem az írásokat, de többségük ragaszkodott ahhoz, hogy nevüket a papírra írhassák, mert bátran vállalják véleményüket!
csütörtök, 17:20 · Tetszik


Ildikó Csaba Az előadást a MŰVHÁZ vezetője szervezte, akit nagyra becsülök, migbízott az igazgató az Ő véleményében. Sajnálatos, hogy Ő nem látta a darabot, az Önök Márai- Vass Albert előadásából indult ki. Hiba volt.
csütörtök, 17:22 · Tetszik


Ildikó Csaba A kérdőív magáért beszél. A gyerekek kimondták, hogy "a király meztelen". Sajnos a művésztársadalom nagy része a nézettség miatt súlyos tévutakon jár. Természetesen van vevő bőven az efféle polgárpukkasztó stílusra, de a jóérzésű emberek sokkal többen vannak. Alföldi szelleme kisebbségben van. És a gyerekek véleménye a garancia arra, hogy ez így is lesz. Köszönöm válaszát, de a "másik oldalon" játszom.
csütörtök, 17:29 · Tetszik


Ildikó Csaba A kollégákat kivezényelték, nem érték el az Igazgatót, aki temetésen volt. Kizárólag ezért nem vitték ki a gyerekeket. A gyerekek pedig a fizika órák helyett ültek ott, nyilván tapasztalták, hogy nem az érdeklődés tartotta őket bent. A MŰVHÁZ vezetőjével tisztáztuk, ki, hol hibázott. Ha Allahot láttatták volna ilyen debil seggfejnek, már itt lennének a terroristák:) Részemről a témát lezártam: Csaba Károlyné matematika-testnevelés szakos tanár.
csütörtök, 17:35 · Tetszik


Ildikó Csaba A cím nekem gyanús volt, ezt szóvá is tettem pár nappal előbb a tanáriban, de nekünk rengeteg más dolgunk van, nem nézhetünk mindennek utána, az iskolavezetés és a MŰVHÁZ vezetője döntött, a kollégáknak menni kellett....
csütörtök, 18:22 · Tetszik


Haverom a Messiás (Biff evangéliuma színpadon) Ja, hogy nem is látta...ebben az esetben a tanár meztelen
péntek, 13:08 · Nem tetszik · 6


Bori Tamás ‎"A cím nekem gyanús volt, ezt szóvá is tettem pár nappal előbb a tanáriban, de nekünk rengeteg más dolgunk van, nem nézhetünk mindennek utána, az iskolavezetés és a MŰVHÁZ vezetője döntött, a kollégáknak menni kellett...."
Ezzel valóban mindent megtett a gyerekekért. Tudja, az internet korában néhány kattintással tájékozódhatott volna erről a "gyanús című" előadásról. Ha már egyébként is a facebook-on polemizálunk, és ha komolyan gondolja a hivatását. De ön ezt nem (ezt sem) tette meg. És nem "mindennek" kell utána nézni bokros teendői közepette, hanem – jelen esetben – ennek az előadásnak, amire testületileg kivezényeltek háromszáz gyereket. Természetesen utólag keresni a bűnbakot egyszerűbb, mint azt a tíz percet ráfordítani a klaviatúra előtt ülve. Nem magyarázkodom, ugyanis nincs miért. Ön valamiféle rossz szándékot, vagy aljasságot feltételez rólunk és vádaskodik. Írtam önnek egy választ, amiben érvekkel alátámasztva írtam le, hogy mit és miért gondolok másként, mint ön. A levelet kollégáim is aláírták. Ön pedig, viszont válaszában – pedagógushoz méltón – "felháborító"-nak, "Alföldi szellemiségű"-nek, idézőjeles művésznek, "polgárpukkasztó"-nak, valamint "debil seggfej"-nek titulál minket. Mindezt úgy, hogy nem is látta az előadást. Ez méltatlan. Az önnel folytatott (némileg egyirányú) beszélgetést nincs kedvem, és nincs is miért folytatnom.
Bori Tamás
színművész
péntek, 17:49 · Tetszik · 8


Ildikó Csaba Debil seggfejnek Önök láttatják Jézust. Ez a felháborító!
péntek, 17:57 · Tetszik


Ildikó Csaba A gyerekek és a kollégák felháborodását tolmácsoltam. Meg a sajátomat....
péntek, 18:00 · Tetszik


Bori Tamás Nem láttatjuk annak. De hát honnan is tudhatná, mikor nem is látta az előadást? Kitől véd és mit ily elszántan?
péntek, 18:01 · Tetszik · 5


Ildikó Csaba Sajnálom, hogy nem vagyok érthető, nem kezdem elölről!
péntek, 18:08 · Tetszik


Bori Tamás De érthető, csak nem értek önnel egyet. Volt már ilyen a világtörténelemben. Viszont önnel ellentétben én megpróbálta az ön felvetéseire reagálni. Amit ön meg sem kísérelt. Maradt az alaptézisénél, ami szerint mi "mételyezni" óhajtanánk az ifjúságot. Nem óhajtjuk. És hegyes szarvacskánk sincs. És egyáltalán, ezt hogy gondolhatja komolyan? Tudja, én sem kezdem el az érveimet újra sorolni. Mert teljesen felesleges. Ugyanis ön egyikre sem reagált. Semmit. Zárszóként kérem, azt az egyet gondolja végig, hogy ha csak annyi időt szán a könyv, illetve az előadás megismerésére, mint a velem folyatott mostani vitájára, akkor legalább a lelkiismerete tiszta lehetne. (Jut eszembe, a "bálványok döntögetése" kapcsán nem nagy baj, ha fellapozza a Biblia vonatkozó részeit. Nem azért, mert vallásos, hanem mert kikerülhetetlenül hozzátartozik a kultúrtörténelemhez.)
péntek, 18:33 · Tetszik · 7


Ildikó Csaba Sajnálom, hogy nem érti érveimet. Nem kívánom megismerni sem a könyvet, sem az előadást. Számomra a képek is taszítóak. Önnek pedig tanácsolom, hogy a gyerekek véleményére figyeljen ha már a tanárok véleményét semmibe veszi!
péntek, 18:39 · Tetszik


Bori Tamás Ön egy védhetetlen várat véd. Nem látta az előadást, nem ismeri, sőt nem is akarja megismerni a regényt. De a tanítványait azért odavezényli. Majd látatlanul véleményt azért formál róla. Elég sarkosat. Tényleg nem érzi, hogy ez sántít? A nézők véleménye persze, hogy érdekel, hiszen nekik játszunk. Ön viszont ez esetben nem néző. Saját bevallása szerint sem. A mögöttünk lévő számos előadás során először találkoztunk ilyen merev elzárkózással. Képzelje, nekünk is jobb gondolatokat és érzelmeket közvetíteni, mint küzdeni egy jéghideg, ab ovo elutasító közönséggel. Megjegyzem, ugyanott (Maglódon) az esti előadást hatalmas sikerrel játszottuk. Pedig sem mi, sem a darab nem cserélődött ki közben.
péntek, 18:53 · Tetszik · 7


Ildikó Csaba A homokos felvonulások, a neonáci demonstrációk, a futball huliganizmus, a drogfogyasztás, stb is tömegeket vonz. Ettől még nem értékes. Én Most befejeztem ezt a meddő vitát...
péntek, 19:00 · Tetszik


Bori Tamás Ebben egyet értünk. De milyen alapon formál véleményt valamiről, amit nem látott, nem ismer? Tehát a sorba nyugodtan vegye fel az álszent képmutatást, valamint a szűklátókörűséget. A vitán nincs mit befejezni, lévén ez nem vita. Mert ön semmi érvre, kérdésre nem reagál, hiába próbálok önnel kommunikálni, csak szajkóz valamit, mindezt merev elutasítással a másik fél iránt. Abban, hogy e beszélgetés teljesen meddő, abban ugyancsak teljesen egyet értünk.
péntek, 19:13 · Nem tetszik · 6


Haverom a Messiás (Biff evangéliuma színpadon) Szerencsére volt aki a Tháliában látta is, íme a levele: "Egy kérdéssel fordulok Önökhöz. Egy barátom teljesen váratlan meghívására (fél órával az előadás előtt hívott) láthattam a Tháliában az előadásukat május 14.-én.
Nagyon tetszett mindkettőnknek, maradandó élmény volt, ezúton is köszönöm a társulat és az alkotó gárda minden tagjának!"
péntek, 22:13 · Tetszik · 6


Enikoo Barby Kozboo Hát még ilyet...és ez a hölgy diplomás...nem hiszem el...
Tegnap, 2:50 · Tetszik · 3


Enikoo Barby Kozboo a 30ból 7 elfogadó vélemény meg szerintem azt jelenti,hogy 7 gyerek volt képes felfogni,hogy mitörténik...
Tegnap, 2:52 · Tetszik · 2


Barbara Somfai Akkor ezt most jól értem, hogy a "kivezényelt" tanárok otthagyták a felügyeletükre bízott gyerekeket a színházban, mert ártalmasnak ítélték a darabot? Erre nincs mentség. Én is láttam a darabot 10 tanítványommal, nekik nagyon tetszett, igaz beszéltünk előtte a könyvről, utána pedig az előadásról sokat, és nem fizika óra helyett látták, és nem is vezényelt minket senki oda.
Tegnap, 9:57 · Nem tetszik · 7


Haverom a Messiás (Biff evangéliuma színpadon) A "beszélgetést" nyomon követhetitek a spirithire.blgspot.hu oldalon.
Tegnap, 10:09 · Tetszik


Braunitzer Gábor Isten gyűlöli a bigottakat, mert azt akarják elhitetni az emberekkel, hogy a hit szabályok kérdése- a bigottság pont annyira a Sátántól való, mint Szent Pál fordulata. Szent Pál a Sátán első katonája volt a szeretet tanítása ellen. Csaba Ildikó a sokadik.
Tegnap, 11:22 · Tetszik · 1


Braunitzer Gábor Azt pedig osztom, hogy a vélemények "meglepően érettek"- természetesen, ha tudnám, hogy az osztályfőnököm egy passzív-agresszív szentfazék, én se mernék mást írni.
Tegnap, 11:26 · Tetszik · 6


Tímea Kelemen Óriási!!! Nagyon jól szórakoztam! "Alföldi szelleme kisebbségben van"
Tegnap, 12:48 · Tetszik


Tímea Kelemen Há-há-háááááá!
Tegnap, 12:48 · Tetszik


Tímea Kelemen Tomzikám! Én sem láttam az előadást, de a Kuczugh Lola tesójának a szomszédjának a lányának a vőlegénye már járt abban az utcában ahol van színház és ő azt mondta, hogy ez egy baromi jó előadás, szóval eldöntöttem: JÓ VÓÓÓT! :)))))))) Hajrá Tomi!
Tegnap, 12:52 · Tetszik · 1


Tímea Kelemen Ja! Volna egy kérdésem. A "homokos" felvonulások és a neonáci demonstrációk, a futball huliganizmus, valamint a drogfogyasztás az egy kategória? Mert itt picit elveszítettem a humoromat.
Tegnap, 12:58 · Nem tetszik · 2


Haverom a Messiás (Biff evangéliuma színpadon) Pontos kérdés és sajnos a válasz megelőzte a kérdést. Ugy, hogy kiderül mindig, hogy miért lesz egy gyerekből nehezen kezelhető "felnőtt"? Ilyenkor tényleg a legfontosabb magunkba nézni, hogy miért zavar valami ilyen nagyon.
17 órája · Tetszik · 1


Braunitzer Gábor Egyébként a homokosozás is nagyon keresztényi. Mindenen átüt a belőle sugárzó szeretet.
17 órája · Tetszik · 1


Csilla Laky Csak csendben jegyzem meg, de annál büszkébben , hogy az én 14 éves fiamnak nagyon tetszett a darab és igen előtte és utána is lehetett vele beszélgetni róla. Talán ez volt az ami a "kedves "" tanárnők"" idejébe nem fért bele. Én viszont úgy érzem minden együtt töltött idő a színházban és azon kívül is, pláne ha beszélgetéssel töltjük el, aranyat ér!!! Csak gondolom erre nem a felesleges és abszolút értelmetlen puffogás miatt már nem került sor. Sajnálom azokat a gyerekeket akik ezeknek a tanároknak a kezei között nőnek fel.
15 órája · Nem tetszik · 3


Bori Tamás Szia Kele! Az, hogy a hölgy mit és mennyit csúsztat, szerintem nyilvánvaló. Valószínűleg ő nem is tud róla, mert meggyőződésből teszi. Származási, szexuális, vagy vallási orientációkat a világ legaljasabb eszméivel egy lapon emlegetni, hát, igen. De őszintén szólva a korábbi válaszok tükrében ezen már meg sem lepődtem. Ja, azért az megér egy misét, hogy amikor végképp elfogyott minden érve (gondolom önmaga előtt is) én pedig leírtam neki, hogy a "botrányos" délelőtti" előadás után este ugyanott játszottunk még egy előadást hatalmas sikerrel, akkor nyúlt a (keresztényi és pedagógushoz méltó) buzizáshoz és nácizáshoz. Arra azért kíváncsi lennék, hogy a hölgy szűkebb pátriája melyik (bennünket megnéző) tagját tartja "homokos felvonuló"-nak, "neonáci"-nak, "futball huligán"-nak, avagy "drogfogyasztó"-nak...
57 perce · Tetszik