A fiú a tükörből a POSZT OFF programján

A fiú a tükörből
avagy színházzal a családi erőszak ellen

Színész:
Tamás I., a mindenkori - Makranczi Zalán
Tamás II., az Író - Perjés János

Jelmez: Mohácsi Nóra
Zenei vezető: Kutik Rezső, Bori Tamás
Közreműködő: Papadimitriu Athina (hangfelvételről)
Zene: Quimby
A színdarab értékelése: 1/10 (1 szavazat)

Előadás időpontok: SZÉCHENYI TÉR - MAGYAR TEÁTRUM SÁTOR - Pécs
június 15. (péntek) 21:00


Ismertető:

Játék az elveszített gyermekkorért, a családi összetartozásért a függőségek világában, családon belüli erőszak ellen. A tragikomikus, fénnyel és sötéttel egy időben játszó, egyszerre spirituális és realista történet hitet tanít a reménytelenségben és a céltalanságban, hitet abban, hogy minden túlélhető és megszerethető. Egy családi pokol sírós-nevettetős bemutatása, filmszerű epizódokkal, melyek végén talán a néző is választ kap a kérdésre: "van olyan gyerek, aki minden nyomorúságot túlél?"

Önéletrajzi ihletésű mű, aminek erejét a tragikomikus élethelyzetek panaszosbeletörődős, sírós-nevettetős bemutatása adja. A kisgyerekből felnőtté érő főszereplő sorsa szinte tipikus. Hogyan válnak el a szülők és marad mégis egy lakásban a család, hogyan válik az anya alkoholistává, hogyan próbálja a fiú menteni a veszekedéseket, a verekedéseket, s mindezt titkolni a külvilág elől. A bizarr fordulók közben nagyobb, közös múltunk is megelevenedik. A politikától mentesen, mégis ismerős realizmussal élhetjük át a hatvanas, hetvenes évek hangulatát. A színpadi játék megoldása különös, egy monológ - két hangra. A mostani Író (Perjés János játssza) megérkezik ősei üres vidéki házába, azzal a szándékkal, hogy felelevenítve emlékeit, leszámoljon múltja és lelke "démonaival". Felidéződik gyermekkora, önálló életre kel mindenkori saját maga, így újból átéli a katartikus élményeket. A mindenkori Tamás (akit Makranczi Zalán alakít) és a visszaemlékező mostani Író végig járja a gyermekkortól az utat újra, "teli lommal, teli emlékkel, teli halottal". Közös játékukban megelevenednek a történet szereplői: a Nagymama, az Anya, az Apa, sőt még a kutya is. A darab végére - remélhetőleg - a terápiás hatás sem marad el, ami az Író hite szerint "élőre és holtra egyaránt kiterjed, adott esetben jól járhat a néző is". A darab hitet adhat a hasonló cipőkben járóknak, hogy minden túlélhető és megszerethető.

Még egy évig színpadon a BIFF evangéliuma: HAVEROM A MESSIÁS!

Tavaly novemberben egyedül a Spirit Színház kapta meg Chris Moore: Biff evangéliuma c. regényének színpadi adaptációs jogát, kizárólag hat hónapra. A kanadai jogtulajdonos filmgyártó vállalat azonban az előadás színvonalára, sikerére és a mondanivaló fontosságára való tekintettel egy évvel meghosszabbította a játszási jogot. Így 2013 június 30-ig biztosan műsoron marad Pesten az előadás. Ezzel egy időben már nyáron szívesen országszerte bemutatják a darabot a fiúk.

A mizantróp fiú csapata a Szerencseszombat forgatásán

Az első VAMP fotó

Így készül A mizantróp – Próbanapló 2.

A Mizantróp 40 évvel ezelőtti Madách Kamaraszínházbeli bemutatóját számos kritika bírálta, a bemutató körül hatalmas vihar keletkezett, amely a klasszikusok aktualitásának, a korszerűsítés szabadságának vitájává nőtte ki magát. Akkor a darab fordítója, Mészöly Dezső és a főszereplő Gábor Miklós mondta el véleményét a klasszikus mű és a mai nézőhöz szóló előadás viszonyáról, a nagyszerű „szörnyetegről” Alcestről és az őt kiegészítő, jellemének másik feleként aposztrofálható Philintről. Mai cikkünkben a Turay Ida Színház Spirit Kamaraszínházának késülő bemutatójáról beszél a két szerep alakítója: Makranczi Zalán és Jászberényi Gábor. Naplósorozatunk az előkészületektől a premierig követi az eseményeket.

„Annyi minden bajjal kell még megküzdenem,
Plusz még itt van a nyakamba varrva egy lefejezett szerelem.
Tükröm, tükröm, tükröm
Mondd meg nékem, kellett-e ez nekem.”

- A mizantróp szinte állandóan színen van. Miben tudtok újat mondani, ami miatt érdemes bemutatni és amitől érdemes lesz ezt is megnézni?

M.Z. Érdekes, hogy a Mizantróp mindig aktuális, érdekes és egyben elgondolkodtató is. Most elég, ha az ember körbenéz Európában. Hihetetlen, ami folyik. Az elégedetlenkedés szintje már-már háború előtti időket idéz (remélem nem veszett el bennem egy jós). Magyarországról az utóbbi tíz évben, több tízezer ember ment el külföldre. Az Alceste-effektus (nevezzük most így), már nem csak egy elszigetelt, réteg jelenség. Manapság már szinte kortünet.

J.G. Az alkotóktól. Egy darabot az alkotók tesznek újjá, és aktuálissá. Nem a kor, nem a politika, nem a közízlés.
Logikusan tök más előadást csinálunk, mint egy másik társulat, hiszen ők nem mi vagyunk. Értelem szerűen máshogy gondolkodunk a világról, a színházról, és ez így van jól. A színházcsinálás legérdekesebb része, hogy különböző emberek hozzák létre. Szóval az előadást miattunk érdemes megnézni. Remek csapat. Nagyszerű emberek.
Különlegessége a csapatnak, hogy azért szerveződött össze, hogy valamiről közösen gondolkodjon. A csapat minden tagja különböző társulatoknál játszik, máshonnan keresi meg a pénzét, mégis úgy éreztük, amikor Tomka (Bori Tamás rendező) felkért minket, hogy ez most valami más. Valami olyan volt a levegőben, ami miatt nem lehetett nem elvállalni. Egészen biztos, hogy ez az előadáson is meglátszik majd. Elképesztő kíváncsisággal figyeljük egymás munkáját.

- Kinek szól a Ti előadásotok?

M.Z.Ez egy rendezőnek szóló kérdés. Én megpróbálok mindenkihez szólni.

J.G. Mindenkinek aki eljön megnézni. Félreértés ne essék, ez egy vígjáték, elképesztően jó humorral, és iszonyú mély rétegekkel. Aki szórakozni akar az majd szórakozni fog, aki gondolkodni az pedig majd gondolkodni. Nem mintha a kettőt nem lehetne egyszerre csinálni. Sőt, azt hiszem a mi előadásunk pont ilyen. Szórakozva gondolkodni és gondolkodva szórakozni. Mindig belekeveredek…

- Te a mizantróp, Alceste- t játszod. Mi ad lehetőséget egy ilyen karakternek a "túléléshez" egy olyan közegben, mint amiben a darab játszódik?

M.Z. Alceste-t én úgy látom, mintha kicsit a XVIII. század Doktor House-a lenne. Iszik, cinikus, mindenkit bánt, mindenki vonzódik hozzá valamilyen szinten, igaza van és mégse. Azt hiszem, túlteng benne az önsajnálat. És ez lesz a veszte.

J.G. A világban nem karakterek, hanem emberek élnek.
Mindenki túlélési mechanizmusok szerint próbál kezelni különféle élethelyzeteket.
Van, aki konfrontálódik, van, aki pedig megpróbálja elkerülni a konfliktust, az általam játszott Philinte talán az utóbbi, természetesen ez bennem is megtalálható, ahogy a fordítottja is. Ettől még nem emberbarát, vagy embergyűlölő. Ráadásul az élet élésére nincs recept. Én legalábbis még nem olvastam, de ha van, akkor küldjétek el nekem is, szívesen áttanulmányoznám.

- Kortalanul korhű az előadás. A Te Alcested mit mond a mának?

M.Z. Az ember csak akkor nyissa ki a száját, ha az a hobbija, hogy vágja maga alatt a fát. Egyébként inkább maradjon csendben, bólogasson, mint a birka és élete célja legyen a teljes egyetértés. Ez elég mai mondanivaló?

J.G. Magamból. Minden szerep a színész személyiségéből születik meg. Ez nem a korhűségtől, vagy a darabtól függ. Magamra kell aktualizálnom a szerepet, hogy valóban közölni tudjak. Akad bőven az életemre rímelő szituáció a történetben.

- Sokféle tradíciójú színházon felnőtt színészek gyűltek össze. Hogy találjátok meg a közös hangot?

M.Z. De vannak közös pontok is. Mindannyian szeretjük a színházat, mindannyian nagy adag közlési vággyal rendelkezünk és mindannyian kellően hülyék vagyunk, hogy közöljünk is.

Figyelünk egymásra. Szerintem egy jó előadás titka ez. Figyelem és együtt játszás. Ezek nélkül nem érdemes színésznek lenni, az ember ezek nélkül csak automata. Bemegy, elmondja a szöveget, néz így úgy, csinál ezt-azt, semmi értelme.
Rizikós dolog a partnereddel játszani, Magyarországon nem is gyakori, tisztelet a kivételnek.
Rengeteg olyan színésszel találkoztam, aki a falhoz beszélve is eljátssza a szerepet, nagyon jól és hitelesen, csakhogy a színház nem egyéni műfaj, és legkevésbé nem verseny. A megismételhetetlenség élményét csak az együtt játszók teremthetik meg.

- Miben segíti, erősíti a Quimby zenéje a darab mondanivalóját?

M.Z. Kiss Tibi maga Alceste. Az összes tépelődésével, önellentmondásával, cinizmusával és intellektusával...hm...lehet, hogy neki kéne inkább Alcestet játszania...:-)

J.G. Minden előadás szerves része a zene. Kis Tibi édesbús dalai hátborzongatóan jól passzolnak az előadásba. Talán mert egyszerre kilátástalan és életvidám, nem is tudom. Valami lényegi dolgot fog meg, valamit amit mi is keresünk, amit Alceste is keres. Nem tudom.
Elképesztő atmoszféra.
Mintha a lét és nem lét szélén egy balkáni vándorcirkusz az életről énekelne.

A MIZANTRÓP

Dramaturg: Perczel Enikő

Színpadra alkalmazta: Bori Tamás

Zene: Kiss Tibor (Quimby)

Díszlet - jelmez: Árva Nóra

Rendezőasszisztens: Herpai Rita

Produkciós vezető: Mohácsi Nóra

Rendező: Bori Tamás

Szereposztás:

Alceste Makranczi Zalán

Céliméne, Alceste szerelmese Szinetár Dóra

Philinte, Alceste barátja Jászberényi Gábor

Oronte, Céliméne szerelmese Perjés János

Arsinoé, Céliméne barátnője Kolti Helga

Éliante, Céliméne unokahúga Szendi Szilvi

Clitandre Szabó J. Viktor

Du Bois,Tiszt Széplaky Géza

Acaste; zenész (harmonika) Szabó Ádám

Baszk; zenész (gitár) Kutik Rezső

Előadások időpontja és helyszíne:

2012 június 21. (csütörtök) 18:00 Maglód, Művelődési Ház

2012 június 27. (szerda) 20:30 Kőszegi Várszínház

2012 július 2.(hétfő) 20.30 Szeged, IH Rendezvényközpont

2012 augusztus 03. (péntek) 20:30 Szentedrei Nyári Játékok

2012 augusztus 09. (csütörtök) 20:00 Szarvas, Vízi Színpad

2012 augusztus 11. (szombat) 20:00 Győr, Barokk Napok

2012 augusztus 15. (szerda) 20:00 Egri Várszínház, AGRIAI JÁTÉKOK

2012 augusztus 23. (csütörtök) 20:00 Városmajori Szabadtéri Színpad

Budapesti, Szabadtéri Bemutató

2012 augusztus 24. (péntek) 20:00 Városmajori Szabadtéri Színpad Jegyvásárlás

2012 szeptember 30. (vasárnap) 18:00 Erzsébetligeti Színház